Cato | C | Catonius Justus |
helyesebben Dicta Catonis, legkésőbben a Kr. u. 3. századból való gnomák gyűjteménye, mely részint prózában írt aranymondásokat, részint két-két hexameterből álló distichonokat foglal magában s a józan életbölcsesség alapelveire tanít. Erkölcsi tartalma miatt a középkorban nagyra becsülték, minden iskolában olvasták s már a legrégibb időkben majdnem minden európai nyelvre lefordították. Irodalom: Kritikai kiadások: Hauthal (1869), Bährens, poët. lat. min. III. p. 205, Némethy Géza (Budapest, Akadémia, 1895, Dicta Catonis cz. alatt). Legújabb magyar fordítása az eredeti szöveg kiséretében, valamint a régibb fordítások bő ismertetése ugyancsak Némethy Gézától:Cato bölcs mondásai, latinul és magyarul, Budapest, Akadémia, 1891.