Cautio

(ebből: cavere), oly cselekvény, melylyel valaki előre biztosítja magát. A régi gyakorlatban találkozunk. 1) dologi vagyis kezesség vagy bizonyos pénzösszeg letétele vagy zálog által való biztosítással; 2) irásbeli biztosítással, ha t. i. valaki magát pld. bizonyos pénzösszeg lefizetésére v. kezességre kötelezte le; ilyen cautio volt fordított alkalmazásban a nyugtatvány is; 3) puszta igérettel, akár egyszerűen tették (cavere ab aliquo, megigértetni valamit valakivel, Cic. Verr. 2, 23), akár stipulatio formájában. A törvénykezésben s üzleti életben fontos szerepet jtászott: a c. de dolo malo, fogadkozás, hogy valamely kötendő üzletre nézve nem gondol dolusra (Cic. off. 3, 14); a c. de evictione, az eladó fogadása, hogy az eladott tárgy csakugyan az övé; a c. damni infecti, szomszédok kölcsönös biztosító igérete, hogy újabb építkezés által nem tesznek kárt egymás tulajdonában. Cic. top. 4.