Centurio.

A római köztársaság idejében, mikor a legiót 30 manipulus alkotta, eredetileg mindegyik manipulus élén 1–1 centurio állott. Később a manipulus két centuriára osztatván, a centuriók száma is megkétszereződött, vagyis 60-ra nőtt, mely szám nem változott a császárság idejében sem. Rangfokozatuk a köztársaság idejében attól függött, hogy a triari, principes vagy hastati centuriáihoz tartoztak-e, továbbá hogy a manipulus első vagy második centuriája élén állottak-e? Az első centurio, vagyis a manipulus jobb szárnyának centuriója (centurio prior) mindig az egész manipulust vezényelte, tehát rangra is idősebb volt a bal szárny parancsnokánál (centurio posterior). A császárság korában a triarii, principes és hastati megkülönböztetés már csak a centuriók rangjelzésében tartotta fenn magát. De ebben is leginkább csak az első cohors centurióira szorítkozott, a többi cohorsok centuriói nagyjában egyenlők voltak s egyszerűen centurióknak nevezik magukat. Az első cohors öt centuriójának a rangelnevezése a következő: primus, pilus, princeps, hastatus, princeps posterior és hastatus posterior. V. ö. CIL VIII 2555. A centuriók még a tiszti létszámba tartoztak, de épen csak ez volt az egyetlen tiszti rang, mely az altisztek előtt hosszú, fáradságos szolgálat után nyitva állott. Kivételkép a császár különös engedelmével lovagrendüek is mint centuriók kezdhették meg pályájukat, lévén ez jövedelmezőbb, mint tribunusnak lenni, ki semminemű fizetést nem húzott. A centurio már nem léphetett előbbre a legióban. Azért a legtöbben, ha szolgálati idejök letelt, a magán életbe vonultak vissza. Minthogy a centurio rendszerint 100 emberből álló csapat parancsnoka volt, megjelölése a feliratokon úgyszólván kizárólag a 100-as jelző C betű fordított alakja () által történt. A 183. á. alatt közölt siremlék a legio XV Apollinaris egyik centuriójáé s főleg azért érdekes, mert a felirat (CIL III 11213) alatt a centurio jelvényei láthatók: közepütt a szőlővessző (vitis), balra a pánczéling, jobbra két lábvért és a sisak, melynek taréja azért áll keresztben (crista versata), hogy a centurio alakja a csapat élén annál jobban feltünő legyen. Kuzsinszky, Budapest Régiségei VI 130–133.