Cera

chroV, viasz. Használata sokféle volt az ókorban: 1) Mint tabulacerata, piros vagy fekete viaszkkal bevont vékony fatáblák, melyekre a stilussal irtak; két, három vagy több táblát is fűztek össze: cerae duplices, triplices, quintuplices, úgy hogy mai notesünknek felelnek meg. Mart. ep. 14, 4, 6. Cera prima, secunda, extrema a tábla elő vagy hátlapja vagy a jegyzőkönyv 1. 2. utolsó lapja. 2) Mint pecsét leveleken és okiratokon, leginkább a rómaiaknál. 3) Az ősöknek a római atriumokban elhelyezett mellképei vagy arczképei viaszból valók voltak cerae, imagines majorum. 4) Használják az encaustikus festésnél (Plin. 35, 11, 41: ceris pingere et picturam inurere) és 5) a szobrászatban mintázásra: az érczöntésnél a viaszkos mintát agyagréteggel vevén körül kifolyatják ebből olvasztás útján a viaszkot s így nyerik a szükséges üres formát. 6) Mintázták belőle az Alexandriában és Rómában divatos dísztárgyakat, különösen gyümölcsöt isten- és emberalakokat. 7) Viaszgyertyák, használatosak Rómában, cereus (sc. funis). 8) Szerepel kenőcs és flastromok készítésénél, sőt olaj helyett is használják a test bekenésére a gymnastikában.