Cessio

valamely dolognak vagy jognak másra ruházása. Jogi szempontból véve volt: a) ünnepies c., mely a magistratus (praetor) előtt (in jure) folyt le; már a legrégibb időben gyakorolt módja volt az adás-vevésnek s úgy történt, hogy a vindicatio formájában egyik fél lemondott valamely jogos tulajdonáról, a praetor pedig imperiumánál fogva a másikénak jelentette ki (addicere). Lange, I³, 160 sk; b) magán c., eredetileg egyszerű, törvényes erő nélkül való másra ruházás valamely tulajdonnak (jószág v. jog), a melynek később a lex Julia (Caesar- v. Augustustól) jogi érvényességet adott. Gaj. 3, 78.