Aeneas

AineiaV. – 1. Anchises és Venus fia, a Trójától dk.-re az Ida hegy körül lakó dardanusok fejedelme, Priamus rokona (l. Anchises). Az Ida hegyén született (Il. 2, 820) vagy a Simois folyó partján (Verg. A. 1, 618) és testvérének, Hippodameának férjénél, Alcathousnál nevelkedett (Il. 13, 428. 465), vagy az Ida hegyén lakó nymphák nevelték (hymn. in Ven. 257). A mint Ida hegyén pásztorkodott, Achilles egyszer megtámadta és elvette nyájait. Ekkor ő is egy csapat dardausszal Priamus segitségére ment Trójába. Itt körülbelül oly szerepe volt, mint Achillesnek a görögök közt, ő is istennő fia, rá is haragszik a fővezér, Priamus király; ő is gyorslábú mint Achilles és neki is isteni lovai vannak. Hectorral együtt ők a legkiválóbb hősei a trójaiaknak (II. 6, 77 sk). A mikor Diomedes párharczban megsebesíti, anyja Venus ragadja ki a veszedelemből (II. 5, 311 skk.), de azért vitézül harczol, Achillesszel is (20, 259). Ebből a viadalból Neptunus menti meg, «Nehogy magtalanul halljon ki a Dardanos ága… Mert Kronión Priamos fiait már gyűlöli szörnyen S Trója fölött bizton Aineiásé a királyság S gyermekinek magzatjaié, kik mégszületendők» (Kempf ford. II. 20, 302–308). E szerint (és hymn. in Ven. 197 sk.) A. nem vész el a többi trójai vezérrel, hanem megmenekül és uralkodik a megmaradt trójaiak felett. Ez a jóslat is ok volt arra, hogy Priamus nehezteljen A.-ra; később is a scepsisi uralkodók (Troasban) erre hivatkozva A. utódainak vallották magukat. Strab. 13, 607 sk. Homerus tényleg nem szól A. vándorlásairól, ezeknek története később keletkezett. Livius (1, 1) szerint A.-nak és Antenornak Trója bevételekor szabad elvonulást engednek a görögök, és mivel régi vendégbarátság volt köztük, és mivel Helena kiadását és békét akartak mindig eszközölni. Hellanicus (fr. hist. Gr. 1, 61 sk.) szerint A. az alsóváros elpusztulása után a várba, onnan az öregekkel és gyermekekkel az Ida hegyre menekül. Innen is menekülnie kell és átkelnie a Hellespontuson, Pallenébe. A monda későbbi fejlődésben mindig tovább halad nyugatra, végre Stesichorus Kr. e. 600 körül a legrégibb iró, aki említi Hesperiába = Italiába való vándorlását is. Timaeus, Pyrrhus kortársa, már tudja, hogy A. Latiumba ment és hogy A. a rómaiak őse. Az aetoliai háborúban a rómaiak hivatalosan is hirdették Trójából való származásukat. Ez a felfogás annál inkább terjedt, mivel a Julia gens is Iulustól (Julustól) vagy Ascaniustól, Aeneas fiától vezette le származását. Strab. i. h. – A monda épen a Julia gens hatalmának és népszerűségének tetőpontján, Augustus uralkodása alatt nyert legszebb alakot, az Aeneisben, a melyben Vergilius a Dionysus (1, 50 skk.) elbeszélését vette alapúl. Trója pusztulásakor A. fiával Ascaniusszal elhagyja a várost, vele megy felesége Creusa is, Priamus leánya, aki azonban a nagy zavarban elmarad tőle és eltünik. Agg és béna atyját vállán viszi magával, viszi Penateseit is, ezért jámbornak (pius A.), nevezik. Aem. 2. Összegyüjti a menekülő trójaiakat és velök Antandrusból, az Ida tövéből 20 hajóval elindul. Társai közt van Palinurus a kormányos (a ki a tengerbe esik útközben, róla nevezik el a Palinurum fokot Lucaniában, Aen. 5, 833 skk. 6, 337), Achates (fidus: Aen. 1, 188. 6, 158), Menestheus, Sergestus, Cloanthus, a Memmia, Sergia és Cluentia gensek ősei (Aen. 5, 114–123), stb. Előbb Thraciába jutnak, onnan Delosba, a honnan egy félreértett jóslat szerint (3, 90) Cretába mennek, de onnan a pusztitó döghalál elűzi őket. A. álmot lát, a melyből megtudja, hogy Italiába kell mennie. De a viharok a Strophades szigetekre, majd Actiumba viszik, végre Siciliába, a hol Anchises meghal. Aen. 3. Junó boszúja innen Carthagóba űzi, a hol Dido szivesen fogadja (Aen. 1), de Jupiter parancsára távozik (Aen. 4). Ujra Siciliába megy Acesteshez (l. ezt), ott játékokat rendez Anchises emlékére (Aen. 5) és tovább megy Cumaeba, a hol az alvilágot látogatja meg (Aen. 6), majd Latiumba. Latinus laurentumi király szivesen fogadja, földet ad neki s leányát Laviniát is neki igéri. Felesége Amata A. ellen ingerli Turnust (l. ezeket), Lavinia jegyesét. Mezentius, caerei király (l. ezt) s más italiai hősök Turnus pártján vannak, A. Euanderrel (l. ezt) szövetkezik. A háború és költemény vége az a párharcz, a melyben A. Turnust megöli (v. ö. Ovid, met. 13 és 14). Liviusnál (1, 1. 2) A. feleségül veszi Laviniát, Latinus leányát és Laviniumot alapítja, itt születik fia Ascanius. Turnus ellene támad, a harczban Latinus elesik. Most Turnus Mezentiusszal szövetkezik, A. pedig egybefoglalva a trójaiakat az aboriginesekkel Latini néven, legyőzi őket. Haláláról csak annyit tud, hogy a Numicius folyó mellett van eltemetve. Dionysus (1, 50 skk.) szerint a csatában a Numicus partján hirtelen sötétség, villámlás és menydörgés közt eltünt, ezért azt tartották róla, hogy istenné lett, szentélyt állítottak neki, mint Jupiter Indigesnek (= hazai, bennszülött Jup.). Latinust is Jupiter Latiaris néven az istenek közé számították. – A. vándorlása szoros kapcsolatban áll ’Ajrodith AineiaV tiszteletével, a kit mint a tenger és a hajózás istennőjét a parti népek tiszteltek. A hol a partokon ily szentély állott, mind A. vándorlásával hozták kapcsolatba, a ki ott kikötött és a templomot alapította. Latiumban Ardea és Lavinium közt volt ily templom, ehhez fűződött A. idejövetelének mondája. A. fia, Ascanis vagy Julus (Julus) Lavinium alapitása után 30 évvel alapította Alba Longát, a melyben utódja fia Silvius lett, ettől származik a Silvius királyi család, a mely 300 évig uralkodott alba Longában s a melyből származott Romulus és Remus. Liv. 1, 3. Julus mások szerint A. második fia, vagy Ascanius fia, s akkor Silvius mint Ascanius öcscse szerepel. Dion. 1, 70. – Aeneades, AineadhV Ascanius mellékneve, mint A. fiáé; Aeneadae pedig A. kisérői vagyis a trójaiak és utódaik a rómaiak. Luer. 1, 1. Verg. A. 1, 565. 7, 616. 8, 648. Ov. met. 15, 682. 695. – 2. A., o taktikoV, Kr. e. 360 körül irt a hadvezérségről (strathgika biblia), a mely munkának csak az ostromlásról szóló része maradt meg. Czíme a kéziratokban (Cod. Laur.) Taktikon pomnma peri tou paV crh poliorkoumenouV antekein. Előadása egyszerű, világos és keresetlen, látszik belőle, hogy inkább szakember volt, mint iró. Casaubonus, ujabban Hug azonosítani akarják a Xenophonnál (Hell. 7, 3) említett stymphalusi A.-szal, de ez be nem bizonyítható, csak nyelvéből látszik, hogy nem athenaei. – Kiadások: Hercher (1870), Hug («interpolatiók» kihagyásával, 1874). Értekezések: Hug (1877), Lange (»interpol.« elmélet ellen, 1879), Mosbach (1880) és Ries (szöveg-áthelyezésekről, 1890). – 3. Gazai A., a Kr. u. 5. század vége felé élt. Az új platonikus iskola híve, Alexandriában és Gazában rhetorikát és philosophiát tanított. Pogány, mások szerint keresztény születésű, de felnőtt korában mindenesetre keresztyén. QeojrastoV cz. művében a platói halhatatlanságot és a test feltámadását egyezteti össze. Kiadta Boissonade (Paris, 1836), leveleit Hercher (Paris, 1873). Monographia róla Wernsdorftól (Naumburg, 1816).