Charidemus

CaridhmoV. – 1. Megbizhatatlan zsoldosvezér az euboeai Orensból. Miután ifjú korában mint zsoldos Athenae ellen harczolt, sőt tengeri rablást is űzött, zsoldos csapatával az Amphipolis ellen működő Iphicrates szolgálatába állott. Azonban a reá bizott amphipolisi kezeseket hűtlenül haza bocsátván, Kr. e. 360-ban Cotys thrax királyhoz menekült; de nemsokára athenaiektől elfogatván, Timotheus a helyett, hogy megbüntette volna, zsoldjába fogadta. Most tett szolgálataiért athenaei polgárjogot nyert. Erre a rhodusi Memnon és Mentor szolgálatába állott, kik egy perzsa satrapa ellen harczoltak, de hűtlenséget követve el velük szemben is, majdnem keservesen kellett lakolnia. Menekülve ismét Cotyshoz ment, ki 358 elején meggyilkoltatván, leányát nőül vette és sógorával Cersobleptesszel együtt Athenae ellen harczolt, mígnem a belzavarok békére kényszerítették őket. Midőn mégis kisérletet tett a béke kijátszására, Chares egy athenaei sereg élén rendre kényszerítette. De megint új kisérleteket tett, több athenaei pártfogás alatt levő thrax főnököt akarván elűzni. Midnemellett meg birta nyugtatni szándékai iránt az athenaeieket, sőt ajánlatot tett ezeknek Amphipolis megszerzése iránt, a mi azonban, bár Aristocrates reá nézve kedvező javaslatot tett, a Demosthenes és Euthycles ellenkezésére visszautasított. – 2. Az athenaei Ch. Kr. e. 359-ben Antiphonnal együtt eredménytelenül járt követségben Fülöpnél, segélyt kérve Amphipolis ellen; később ellene harczolt Chalcidice félszigetén. A chaeroneai ütközet után azok, a kik a háborút tovább akarták folytatni Fülöp ellen, őt akarták a sereg élére állítani, de a békepárt győzött, Phociont választván meg. Plut. Phoc. 16. Fülöp halálának a hírét ő vitte meg legelőször az athenaeieknek. Nagy Sándor mások közt az ő kiadatását is követelte, de aztán megelégedett számüzetésével 335-ben. Plut. Phoc. 17. Arr. 1, 10. 4, 6. A perzsákhoz menekült, hol Darius király szívesen fogadta, de midőn nyiltan elitélte a király hadi készülődéseit, ez kivégeztette 33-ban. Curt. 3, 2, 10. kk. Diod. Sic. 17, 30.