Cilicia

Kilikia, Ázsiának délkeleti partvidéke, melyet Keleten az Amanus hegység választ el Syriától, Északon a Taurus Cappadociától és Lycaoniától, Nyugaton ugyanaz választja el Pamphyliától és Pisidiától, Délen a Ciliciai tengerre és az Issus öbölre (m. Iszkenderun öbölre) támaszkodik. Kelet felé az amanusi kapuk (l. Amanicae Pylae), Észak felé a ciliciai kapuk (Pulai ai Kilikiai, m. Gülek bogház) közvetítik a hegyentúli összeköttetést. Az ország a Lamus folyó által elválasztott két részre oszlott: Keletre a sík Cilicia, h pediaV K., v. h idiwV K., mintegy 215 kilométer hosszú, igen termékeny, a partokon forró és mocsaras; Nyugatra a kopár C., h traceia v. oreinh K., mintegy 160 kilom. hosszú, számos öblénél és fenyőerdőinél fogva a hajózásra és tengeri rablásra igen alkalmas. Promontoriumok Nyugatról Kelet felé: a meredeken emelkedő Cragus hegy, a legszélső déli csúcs Anemurium (m. Anamur), Aphrodidias, Sarpedon (m. Liszan el-Kahbe) és Zephyrium. Folyók: Calycadnus (l. ezt). Lamus (l. fennebb), Cydnus (m. Terszusz), Sarus (m. Szarisz v. Szeihun), Pyramus (m. Dsihan) és Pinarus (m. Deli). Városok (a phoeniciai gyarmatok csillaggal vannak jelölve): Coracesium (m. Alaja), erős kalózkastély, Pamphylia határán; Hamaxia; Selinus (m. Szelindi), mint Trajanus császár halálozási helye Trajanopolis nevet is visel; Charadrus (m. Chaladran); «Nagidus;«Celenderis (m. Kilindria); Seleucia (m. Szelefke) nagy romokkal a Calycadnus mellett, Corycus (m. Gorgos), egyföldnyelven (hol a rómaiak által nagyra becsült crocus nőtt, Plin. 21, 6, 17. Hor. sat. 2, 4, 67 stb.; spica Cilissa, Prop. 5, 6, 74. Ov. fast. 1, 75); a corycusi barlanggal (Kwrukionm antron), mely csepkőalakzat, mély sziklavölgyben, Typhoeusnak, a föld daemonának, állítólagos tartózkodási helye; «Soli (ma Mezitli), később Pompejopolis, minthogy Pompejus a tengeri rablókat ide telepítette; Anchiale, kikötőváros, melyet Sanherib assyriai király alapított;Tarsus (m. Terszsuz), hasonlókép assyriai gyarmat, az ország fővárosa, a Cydnus lagunái által képezett Rhegma (’Rhgma) kikötővel; Adana (m. Adana), a régi főváros a Sarus mellett; «Mallus, a Pyramus torkolatánál, mely mellett feljebb Mopsuhestia feküdt; Aegeae (m. Ajasz); Issus (m. Erzun). Strab. 12, 533 sk. 14, 668 sk. Xen. an. 1, 2, 21 sk. Arr. 2, 4, 2 sk. 5, 2 sk. 7, 1. – A ciliciaiak(Cilices) nemzetiségéről semmi biztosat se lehet mondani. A partszegélyt, különösen sík C.-ban nagyon korán semiták (előbb syriaiak, aztán phoeniciaiak, később assyriaiak) foglalták el, a mint ez a városok neveiből és az istenek cultusából kitetszik. Assyriai feliratok szerint Kui és Chilakku (ez már Kr. e. 859-ben említtetik), azaz a sík és kopár Cil. 712 óta az assyriai birodalomhoz tartozott. Azután az ország bennszülött királyok alatt állott, a kik Syennesis (= sua nazi, nemes fejedelem) névne egy ideig Cataonia és Melitene felett is uralkodtak s csak a perzsa főhatóságot ismerték el. A diadochusok idejében Aegyptus és Syria között Eris almáját képezvén, végül ez utóbbihoz tartozott, míg 64-ben Kr. e. Pompejusnak győzelme után a tengeri rablók felett (67-ben) római tartomány lett. De azért keleti részében még sokáig megőrizték függetlenségüket a hegylakók (’EleuJerokilikeV), és c. nyugati részében, a pisidiai és isauriai törzsek között mindig nyugtalankodtak tengeri rablók. Hdt. 1, 72. 3, 90, 7, 91. 98. Tac. ann. 2, 80. 3, 48. 12, 55.