Cimbri

Kimbroi, germán néptörzs, a melynek eredeti lakóhelye az északi tenger partján a Rajna torkolata táján volt. Strab. 7, 291 s kk. Tacitus (Germ. 37), Plinius (4, 13, 27) és Ptolemaeus (2, 11) a keleti és északi tenger közé helyezik, a mai Jütlandba, a melynek neve is Chersonesus Cimbrica. Nevükről Plutarchus (Mar. 11) azt mondja, hogy a Kimbroi név a germánoknál rablót jelent. Kr. előtt a 2. század végén a Teutonesszel együtt jelentek meg Illyricumban, a hol Cn. Papirius Carbo consult megverték 113-ban Kr. e. Liv. ep. 63. Innen Galliába mentek, a hol dúlásaikban csak a belgák állították meg. Caes. b. g. 2, 4. 7, 77. Zsákmányukat Aduatucában hátrahagyva (u.o. 2, 29) délre mentek a római provincia Galliába, a hol 109. Kr. e. M. Junius Silanus consult (Liv. ep. 65), 107. pedig M. Aurelius Scaurus legatust győzték le. Caes. b. g. 1, 7. 12. 13. 105-ben megverték Cn. Manlius consul 80,000-nyi seregét. Sall. Jug .114. Plut. Lucull. 27. Erre Romában Mariust bízták meg a cimberek és Teutones legyőzésével, s ezért négyszer egymásután consullá választották, mivel a cimberek ezalatt Hispaniában időztek. Plut. Mar. 14. Hispaniából a celtiberek kiűzték őket, mire a Teutones és Ambrones a tengeri Alpeseken át, a cimberek Noricum felől Italiába készültek. Marius az előbbieket Aquae Sextiaenél (102. nyáron, Liv. ep. 68.lPlut. Mar. 15 skk.), a cimbereket pedig, a kik elől Q. Lutatius Catulus proconsul visszavonult Vercallaenél teljesen megsemmisítette 101. jul. 30-án. Liv. ep. 68. Plut. Mar. 24 s kk. Vell. Pat. 2, 12.