Clepsydra

kleyudra, vizi időmérő (nem óra), mely főkép a törvényszéki tárgyalásoknál volt használatban a szónokoknak engedélyezett idő megmérésére (Demosth. Macart. 1052); a rómaiak pedig a táborban is ezzel határozták meg az őrváltások (vigiliae) idejét. Veget. de re mil. 3, 8. Aristotelesnek pontos leírása szerint (problem. 16, 8) a Cl. egy tripuson nyugvó, gömbalakú edény volt (kwdia), felül a rövid nyak (auloV) végén nyílással a víz betöltésére, alul pedig több apró lyukkal (truphmata, hJmoV), melyeken a víz az alatta álló edénybe lassankint lefolyt, mintegy elsikkadt (kleptein, innen a név); a felső nyílást dugóval (pwma) el lehetett zárni s így a víz kifolyását is megállítani (epilabeinto udwr). Mindezekből látható, hogy a Cl. nem volt absolut, hanem csak relativ időmérő. – A tulajdonképeni vízóra, melyet állítólag Plato talált fel, az előbbitől lényegesen különbözött. Ennek üvegből volt az edénye, melybe állandóan és egyenletesen folyt a víz, de alul ki nem csurgott, e szerint tehát a víz magassága mutatta az órákat az edény külsején lévő vízszintes vonalakon. Ezt a vízórát az alexandriai Ctesibius (l. e.) tökéletesítette annyiban, hogy az edény fölé, melyet ő érczből készített, számlapot és mutatót alkalmazott. A mutató szög alatt meghajlított fémdrót volt, melynek egyik vége a vizen úszó s a vízzel együtt emelkedő parafába volt dugva, a másik pedig a víz állása szerint mutatta a számlapon az órákat. Vitruv. 9, 8, 2. Görögországból Scipio Nasica Corculum (l. Cornelii, 16) hozta Rómába s állította fel az első vízórát Kr. előtt 159-ben (Plinius nat. hist. 7, 215); a császárok idejében használatuk már általános volt.