Aeschines

AiscinhV. – 1. ’O SwkratikoV, Socrates egyik legjelentékenyebb tanítványa, hét (elveszett) sokratikus párbeszédet írt, melyeknek elmésségét és tiszta, egyszerű stilusát sokat dicsérik a régiek. Mesteréhez és tanaihoz mindvégig híven ragaszkodott, és Socrates kivégeztetése után egyideig Syracusaeban élt az ifjabb Dionysis udvarában; később ismét visszatért Athenaebe, hol tanítással és védőbeszédek irásával foglalkozott. A Plato-féle dialogusokhoz csatolt, A.-nek tulajdonított dialogusok bizonyosan nem tőle valók, úgyszintén állítólagos levelei sem. – Irodalom. Hermann K. F., dips. de Aeschines Socratici reliquiis, Gotting. 1850. – 2. ’O rhtwr, a tíz u. n. attikai szónok egyike, Demosthenes hirhedt ellenfele. Született saját nyilatkozata szerint Athenaeben, 390-ben vagy 389-ben, jelentéktelen és szegény családból; atyja neve Atrometus, anyjáé Glaucothea volt. Nélkülözésekben töltött gyermekkor után egyideig mint harmadik színész (tritagonista) tartotta fenn magát, a mely pályára szép és erős hangja képesítette; de látván, hogy ezen a pályán nem számíthat sikerre, mint magánjegyző (grammateuV) először Aristophon mellé, ennek visszavonulása óta pedig (352 óta) Eubulus mellé szegődött, s így az athenaei alkotmányt és jogviszonyokat alaposan megismerte. Államférfiúi pályája 347-ben kezdődött, mikor is Demosthenesszel együtt tagja volt a Philippushoz indított macedoniai követségeknek. Demosthenes előadása szerint a második követségben tanusított szándékos késleltetésével ő volt főokozója Philippus előnyomúlásának Görögország belseje felé; azért Demosthenes Timarchusszal szövetkezett, hazaárulásról szóló vádat adott be ellene, melynek tárgyalását azonban A. a Timarchus ellen emelt viszonváddal (l. antigraji) egészen 343-ig meghiúsította. Ekkor a politikai viszonyok megváltozásával végre tárgyalás alá került a pör, de A. kis szavazattöbbséggel győztesen került ki belőle. Attól kezdve mint a macedoni párt egyik főembere elég jelentékeny szerepet játszott Athenaeben; mint delphii pulagoroV (követ) ő volt főokozója a Locris ellen indított második szent háborúnak, melynek bevégeztével Philippus mint az amphictyonia megválasztott fővezére 338-ban Chaeronea mellett megverte a szövetkezett athenaeieket és thebaiakat. Mikor aztán 336-ban Ctesipho athenaei polgár avval az indítványnyal lépett föl az athenaei népgyűlésen, hogy koronázza meg a nép arany koszorúval Demosthenest hazafias érdemiért, A. Ctesipho ellen törvényellenes indítványról (paranomon) szóló vádat adott be, mely azonban csak a politikai viszonyok megváltozása után, 330-ban került tárgyalásra. A. ezúttal a szavazatok törvényszabta egy ötöd részét sem kapta meg, s így a fenyegető atimia elől önkéntes számvkivetésbe ment; egy ideig állítólag Rhodusban élt, aztán Samusba ment, hol mintegy 75 éves korában meg is halt. Tagadhatatlanul tehetséges szónok volt; mai napig is fennmaradt három beszédét a régiek a 3 charisnak, 9 (elveszett) levelét a 9 múzsának nevezték (a ránk hagyományozott 12 levél nem tőle való). Állandó politikai meggyőződésnek, erkölcsi komolyságnak azonban nem sok nyomát találni műveiben, s jóllehet utóbbi időben némely tudósok (kivált Spengel L.) védelmére keltek Demosthenesszel szemben, a közhangulat mai napig is hiszi a Demosthenes-féle vádak legnagyobb részének alaposságát. A ránk maradt kéziratok három osztályra oszthatók, értékükre nézve azonban igen eltérők a vélemények. A 40. á. a Herculaneumból származó, jelenleg Nápolyban levő márványszobra után. – Irodalom: Kiadások: Editio princeps Aldusnál, 1513. Aztán a Reiske, Bekker L., Dobson, Baiter-Sauppe, Müller C.-féle gyűjteményekben. Különkiadások: Schultz F. Lipcse, 1865. Weidner, Berol. 1872. Franke, Lips. 2. 1879. A Ctesiphonteára és a p. parapr.-ra nézve l. a Gyomlay Gy. Demosthenes fordítása II. 2. kötetének bevezetéseit, hol az irodalom is részletesen fel van sorolva (l. kül. 56. és 360. lap. Akad. class. phil. bizottság kiadv. Franklin társ. 1896). – 3. Academikus a Kr. e. második század végén, született Nápolyban, a rhodusi Melanthius és Carneades tanítványa, tanított Athenaeben. Cic. de or. 1, 11, 74. Diog. Lart. 2, 64.