Aeschylus

AiculoV, az úgy nev. tragikus trias elseje, Éleusis demosból való ősrégi nemes családból származó athenaei, Euphorion fia, szül. kr. e. 525-ben. Polgártársainak soraiban harczolt a perzsák ellen Marathonnál, Salamisnál és Plataeánál. Testvére, Cynegirus szintén hősileg harczolt és dicső halált halt Marathonnál. Herod. VI, 114. Ifjan kezdett foglalkozni a dráma-költészettel s 30 éves korában mint Pratinas és Choerilus versenytársa lépett a küzdőtérre. Első győzelmét azonban csak 40 éves korában aratta. Élete folyása ismeretlen. Azt tudjuk, hogy több ízben utazott Siciliába; először 476-ban vagy kevéssel utóbb utazott Syracusaeba Hiero király meghívására s ekkor irta az újonnan alapított Aetna város dicsőítésére Aitnaiai cz. drámáját. 472-ben Athenaeben volt s a Perzsák cz. drámáját vitte színre, de csakhamar ismét Syracusaeba utazott, a hol a Perzsákat szintén előadatta. Athenaeből távozását a régiek különféle okokból származtatták. Némelyek szerint abbeli elkeseredésében hagyta el Athenaet, hogy Simonides a marathoni hősökre írt elégiájával (489), mások szerint, hogy Sophocles egy drámai versenyben (468) elnyerte előle a babért. Plut. Cim. 8. Mindakét adat chronologiai tévedésen alapszik, mert Hiero, a ki meghívta, csak 478-ban jutott trónra. Mások szerint az istentelenség (asebeia) czímén ellene indított bűnvád keserítette el a költőt. T. i. azzal vádolták, hogy egyik-másik drámájában a mysteriumok titkait szellőztette. Aristoteles, Eth. Nic. III, 1. Aelian, V. H. V. 19. Ennek az adatnak már van valami alapja, valamint annak a föltevésnek is, hogy az aristocratikus érzelmü költőt elkedvetlenítette a democratia térfoglalása. 458-ban fényes győzelmet aratott Athenaeben Orestea trilogiájával s föltehető, hogy ez alkalommal Athenaeben volt, de csakhamar visszatért Siciliába, mert ott halt meg Gelában 456-ban. A monda szerint egy sas a fölragadott teknősbékát, hogy szétzúzódjék, a költő kopasz fejére ejtette, melyet sziklának nézett. Gela polgárai pompás síremléket emeltek neki, melyre a költő saját szavait vésték:

Aeschylus, Euphorion fia nyugszik e kőnek alatta,
Ő az athéni szülött Gela kövér mezején.
Elmondhatja vitéz-voltát Marathonnak a berke
És el a hosszuhajú perzsa, ki tudja nagyon.

Az athenaeiek Lycurgus szónok indítványára a szinházban fölállított érczszoborral tisztelték meg emlékét a Sophoclesével s az Euripidesével együtt. Két fiút hagyott hátra, Euphoriont, Biont; ezek és unokaöcscse, Philocles szintén drámaírók lettek. Elegiákon és paeanokon kívül Suidas szerint 90 drámát írt. A codex Laurentianus 72 czímet sorol fel. Győzelmeinek számát Suidas 28-ra teszi. Reánk a következő 7 dráma maradt: 1) ’IketideV (Supplices, A könyörgő lányok). A darab czíme a karra, Danaus lányaira vonatkozik, kik nagybátyjuknak, Aegyptusnak őket erőszakkal nőül venni akaró fiai ellen a pelasgus Argosban keresnek befogadást és védelmet. Argos fejedelme, mint a humanismus képviselője, a hellen felfogás áldásában részesíti a barbárság üldözöttjeit. A darab igen egyszerű, voltakép dramatizált lyrikus cantata, a költő egyik legrégibb műve. Csak első része volt egy trilogiának, melynek két másik része (Aigoptioi és DanaideV) elveszett. 2) Persai (Persae. A perzsák) 472-ből, a salamisi tengeri győzelemnek dramatizált hymnusa. Mivel azonban a drámától nem az ujjongó örömnek, hanem a küzdelmes gyásznak előadását várjuk, a költő Persia fővárosába, Susába tette a darab szinhelyét, hova Xerxes a csúfos veresét után rongyos ruhában visszatér s a perzsák jajjaiban tükröztetette vissza a hellénség diadalmát. A salamisi ütközetet egy hirmondó beszéli el nagy elevenséggel a perzsa nagyoknak. Az eredeti trilogia első része FineuV volt, második része, harmadik GlaukoV PotnieuV s satyrjátékul a PromhJeuV purkaeuV járult hozzá. E darabok tárgyának összefüggése igen kétes és bizonytalan. 3) ’Epta epi QhbaV (Septem contra Thebas, Heten Theba ellen) 3-ik része volt egy trilogiának; a másik két rész Laius és Oedipus. A trilogiához járult a Sphinx czímű satyrjáték (tetralogia). 467-ben került színre. A fennmaradt darab tárgya Thebae ostroma, melyet a trónjáról elűzött Polynices 6 segítségül hívott vezérrel együtt folytat. Eteocles a hét kapura támadó hét vezér ellen kirendeli saját embereit, maga Polynices ellen indul s teljesül az apa (Oedipus) átka, a két testvér egymás kezétől esik el. A darab, mely Aristophanes szerint «Aresszel teljes», egy meg nem oldott conflictussal végződik. A probulusok kihirdettetik, hogy csak Eteoclest szabad tisztességesen eltemetni, a honáruló Polynices hadd legyen a madarak prédája. Antigone azonban kijelenti, hogy testvérét el fogja temetni. Ebből a magból sarjadott Sophocles Antigonéja. 4) PromhJeuV desmwthV (Prometheus devinctus, A lelánczolt Prometheus) 475-ből. A trilogia két másik darabja: Prom. luomekoV és Prom. purjoroV volt. A fönmaradt első részének tárgya az, hogy Prometheust, ki az emberiségnek boldogítására az égből lelopta a tüzet, Zeus parancsára a Hatalom és az Erőszak a Caucasus sziklájához lánczolják. Ott panaszolja el sorsát a bolyongó lónak, a résztvevő Oceanidáknak s hajthatatlan marad Zeus izenetére és minden fenyegetésére: nem árulja el a titkot, melynek tudásától Zeus uralma függ. Ezért Zeus villámával sujtja s sziklástul a mélységbe taszítja. A trilogia 2-ik része tárgyalta Pr.-nak Hercules által történt megszabadítását, a 3-ik Pr. dicsőítését a tiszteletére rendezett Promethea ünnep által. A lelánczolt Pr.-t méltán megilleti az isteni színjáték nevezet. 5) 6), 7) Az ’Oresteta trilogia e három részből áll: ’Agamemnwn, Cohjoroi és EumenideV, s 458-ban nyert diadalt. A hozzájuk fűzött satyrjáték, PrwteuV elveszett. Ez az egyetlen trilogia, a mely az ókorból fennmaradt s ez egyúttal Ae. legtökéletesebb alkotása. Az első rész, ’Agamemnwn magában foglalja a Trójából diadallal hazatérő Agamemnonnak hitszegő neje, Clytaemnestra keze által történt halálát. A második rész (Cohwojoi, Siriáldozat-vivők) tárgya Orestes bosszúja, ki Apollo parancsára megöli anyját, Clytaemnestrát trónbitorló szeretőjével, Aegisthusszal együtt. A 3-ik részben (EumenideV, Jóakarók, a megengesztelt Erinysek, Furiák hízelgő mellékneve) az Erinysektől hajszolt anyagyilkos Orestes, az athenaei vértörvényszék, az Areopagus előtt, Athena istenasszony kedvező szavazatával megnyeri a fölmentést és atyja trónját. A 3-ik rész főkép Athenaet és az aristocratia bástyáját, az Areopagust magasztalja. – Ae.-t méltán nevezi a tragoedia atyjának. A 2-ik szinész behozatalával ő teremtette meg a dialogust, a drámai cselekvény hordozóját, ő teremtette meg a drámai tetralogia, illetőleg trilogia művészi alakját. A drámai cselekvénynyel szemben háttérbe szorította a kar szerepét, bár a kar nála mindvégig fontosabb elem, mint Sophoclesnél vagy épen Euripidesnél. A szinpadi technikának is jórészt ő volt a megteremtője (álarcz, cothurnus, földig érő palást). Szindarabjaiban maga is föllépett és a karokat ő tanította be (corodidaskaloV) Darabjainak szerkezete igen egyszerű, de azért symmetrikus, művészies. A tragikus fenség kifejezésében páratlan. Gondolatai nagyszerüek, képei merészek, verselése művészi, nyelve hatalmas. Erkölcsi felfogása igen tisztúlt. Fő erkölcsi alapelve, hogy a bűnösnek bünhödni kell s nem csak magát a tettet kell nézni, hanem a tettnek az indító okát is. A végzet hatalma ellenében tehát van bizonyos erkölcsi szabadság és tetteinkért való felelősség. Igy pl. Agamemnon hadvezéri becsvágyának áldozza fel Iphigeniát s ezért bűnhödnie kell, de Clytaemnestra nem jogosan vállalkozik a bosszú művére, mert Aegisthusszal való vétkes frigyét akarja általa szentesíteni, ezért mindkettőjüket utoléri az isteni bosszu, melynek méltó eszköze Orestes, ki isten parancsára hajtja végre s még így is szenvednie kell egy ideig. Prometheusnak azért kell bünhödnie, mert az ember boldogítására irányuló törekvésében daczolt Zeus hatalmával. Xerxes is felfuvalkodásának (ubriV) az áldozata. Az istenek irígysége nem tűr a halandóban semmi szertelent. A büntetés gyakran késik s akkor sujt le a bünösre, mikor az a legnagyobb biztosságban hiszi magát. Ae. tehát nemcsak titánilag nagy költő, hanem népnek igazi tanítója is. A 41. á. a római Museo Capitolinoban levő márvány mellszobor után. A koponya jellegzetes magassága, a homlok bőrének lenyulása az orr tövénél és az ott képződött ráncz a szilárd akaratú mély gondolkodótt árulja el. – Irodalom: Teljes kiadások: Dindorftól (Lipcse 1865 és 1869), Hermanntól (Berlin 1859), Weiltól (Giessen 1858–67. Lipcse 1884), Merkeltől (Oxford 1871), Weckleintól (Berlin 1880 és Athén 1891 a töredékkel együtt). Szintén Wecklein adta az Orestia magyarázatos kiadását (Lipcse 1888). Hires a Heten Theba ellen kiadása Ritschltől (1875² Lipcse). Nagy apparatussal adta ki Agamemnont Keck (Lipcse 1863). Scholionok Vitlelitől (Berlin 1885). Spec. szótár latinul Wellauertől (Lipcse 1882) és Dindorftól (Lipcse 1876). Német fordítói: Voss, Minkwitz, Hartung, Donner, Droysen, Wilamovitz-Moellendorf, Todt. Magyar munkák: Hillebrand József: Aesch. Agam. u. die gleichnamige Trag. des Tragikers Seneca. Parallele (Nszebeni isk. ért. 1859). Télfy Iván: Aeschylos (Ae. életének és művenek ismertetése) Bpest, 1876 (Akademia). Engelmann G. Aesch. és Soph. metrikájáról. Beszterczebányai főgymn. ért. 1873/74. Pecz. V. Aesch. és Sopch. képei. E. Phil. Közl. 1878. V. Pecz: Beiträge zur vergleichenden Topik der Poesie. I. Th. Syst. Darstellung der Tropen des A., Soph. u. Eur. mit einander verglichen u. in poetischer u. culturhistor. Rücksicht behandelt, Berlin (Calvary) 1886. Pecz V. A. és Soph. tropusai, Bpest 1877. Schmidt A. Adalékok egy Aesch. életrajzhoz (E. Phil. K. 1889). Hegedüs István: Bevezetés Aesch. Orestiájához (E. Phil. Közl. 1889). U. a: A testvérgyülölség tragikuma Aesch.-nál, Euripidesnél és Schillernél (Erd. Muz. Egyl. kiadv. 1888). Schneller István: Aesch. valláserk. világnézete Orestiája alapján (Athenaeum 1893). Péterfy Jenő: A három görög tragikus. I. Aeschylus. Budapesti Szemle 1898. Fordítások: Molnár János: A. Prometheusából vegyes velős mondatok prózában (M. Könyvesház 1783. III, 622). Verseghy F. A. lebilincselt Prometheusa (Buda 1792). Zilahy K. A lelánczolt Prom. (Pest 1861). Kollmann Gy. Aisch Agam. IX. jelenet (E. Phil. K. 1884). U. a. Agamemnonból (Közép. isk. Szemle 1892). Pecz. V. Aesch.-ból. I. A lebil. Prom. II. Antigone és Ismene párdala (Bpesti ág. ev. főgymn. ért.). Borsos Istv. A. Perzsáinak bevezető karéneke (Pápai ref. főisk. ért. 1890/1). Hegedüs Ist. A. Perzsák cz. trag. (Erd. Muz. Egyl. kiadv. III). Dezső Gyula: Aesch. Prometheus (Nagy-Kőrös 1890). Névtelen (Rákosi Jenő?): A Perzsák (Bpesti Hirlap 1888. karácsonyi száma). V. ö. a Perzsák fordítója (Főv. Lapok 1889). Csengeri János: Aesch. Oresteiája. Jutalm. műford. Bpest (Kisf. társ.) 1894. U. a.: Agamemnon isk. haszn. Bpest 1893. A magy. tud. Akadémia megbízta Csengerit az egész Aesth. átültetésével.