Codrus

KodroV, a pylusi Neleus ivadékának, Melanthusnak fia, atticai király, mely méltóságra vagy atyja tett szert, párbajban elejtvén az ellenséges boetus királyt Xanthust, vagy ő maga az által, hogy kiűzte Atticából a beütött dórokat. Arist. pol. 5, 10. p. 1310. b. Ösmeretes a Codrus önfeláládozásáról szóló monda (Hdt. 5, 76. Plat. symp. 208. Lycurg. Leocr. 208 stb.) s azon elbeszélés, hogy az athenaeiek hős királyuk halála után, emlékét tisztelve, megszüntették a királyi méltóságot (Just. 2, 7) s archonra bízták az állam vezetését. Vell. Pat. 1, 2, 2. Paus. 4, 5, 10. A C. tetteiről szóló monda igen régi ugyan, de teljes kifejlődése csak a perzsa háborúk után esik. A királyság eltörlését Codrus után Plato még nem említi, Aristoteles sem tud róla, a Marmor Parium (27–31) királyi czímet viselő utódait számolja el. Ujabb kutatók különben (Busolt, Ed. Meyer) C. királyságában nem hisznek, előbbi szerint nem is atticai mondai alak; abban azonban mindketten megegyeznek, hogy a róla szóló monda keletkezése az iónok gyarmatosításával függ össze. – Irodalom: Griech. Gesch. v. Dr. G. Busolt. I². 1893. p. 287. Anm. 3. II². 1895. p. 124–132. Gesch. d. Alterthums v. Ed. Meyer, II. B. 1893. p. 238–242, 347.