Cohors.

– 1. Eredetileg a socii által kiállított csapatok tactikai egységét jelentette, melynek a legiókban a manipulus felelt meg (Liv. 10, 33) s mint ez úgy, minden cohors külön zászló alá volt egyesítve. A legiókban cohorsokról csak Marius óta lehet szó, midőn a legiónak manipuli szerint való felállítása megszünt s az új tactikai egység a 3 manipulusból alakított cohors lett. Minden legio e szerint 10 cohorsból állott. A cohors erőssége természetesen a legio létszámától függött. 300–600 ember között változott. A császárság idejében a legio első cohorsa rendszerint kétszer oly erős volt (cohors miliaria) mint a többi. A centuriók száma megmaradt a régi, de csak a primi ordines voltak a cohorsok parancsnokai. Marquardt, Römische Staatsverwaltung II S. 385. 421. – 2. Az auxilia között a császárkorban előfordulnak: cohortes Italica civium Romanorum, azon italiai polgárokból alakított csapatok, kik azért nem léptek be a legiókba, mert a szolgálat az auxilia cohorsaiban könnyebb volt (Veg. II, 3); cohortes auxiliariae, a tulajdonképeni, provincialis, nem római polgárokból álló segédcsapatok gyalogsága, mely részben római módra volt fölfegyverezve, részben pedig megtartotta nemzeti fegyvereit (sagittarii, funditores, stb.). Mint az alae úgy a cohortes is eredetileg annak a népnek nevét viselték, melyből ujonczozták (pl. cohors I Thracum); a név később hagyományos maradt s a legénység rendszerint azon helyről került össze, hol az illető csapat állomáson volt. Továbbá mint az alák úgy a cohorsok között is voltak ötszázasok (quinquenariae) s ezresek (militariae), s ha lovasság is tartozott valamelyik cohorshoz, úgy az equitata volt, megkülönböztetésül a cohors peditatától. A cohors élén a legio volt primipilusa állott, praefectus czímmel. A cohorsokat, mint az alákat, leginkább a katonai diplomákból (CIL III p. 843–919. S. p. 1957–2038) ismerjük, azon bronzdiptychonokból, melyek révén a császár azoknak, kik 25 évig szolgáltak volt, a római polgárjogot adományozta. Egy-egy ily katonai okmány rendszerint több segédcsapatot sorol fel, úgy hogy megállapíthatjuk, mikor, mely tartományban, minő cohorsok tartózkodtak. Minden legióhoz megfelelő számú cohors tartozott, melyek, mint az alák, külön táborokban tanyáztak a limes mentén. A bélyeges téglák aztán sokszor lehetővé teszik meghatároznunk, hogy valamely helyen melyik cohors tartózkodott. – 3. Már a köztársaság korában megvolt a cohors praetoria, a hadvezér testőrsége. Augustus újra szervezte, 9 cohors praetoriát alakítván, melyek közül hármat Romában tartott magánál, a többit pedig Italia különböző pontjain helyezte el. Tiberius valamennyit Rómában a porta Viminalis előtt épült laktanyában egyesítette. Ez aztán idővel akkora befolyáshoz juttatta a testőrséget, hogy a császárok trónja tőle függött. Septimius Severus az által vélte hatalmát megtörni, hogy a legiók érdemes katonáiból egészítette ki, holott addig csak az italiai születésűek részesülhettek abban a kedvezményben, hogy mint praetorianusok nagyobb zsold mellett 16 évig szolgáltak. 112 óta a cohortes praetoriae száma 10 s az maradt valószinűleg Nagy Constantinusig, ki a praetori csapatokat egészen feloszlatta. Parancsnokaik a praefecti praetorio voltak, rendszerint kettő, olykor csak egy, Commodus óta három is. – 4. A cohortes urbanae a praefectus urbi parancsnoksága alatt állottak, 3 Rómában volt, egy Lugdunumban. Idővel számuk hétre emelkedett s X–XVI. számokkal voltak ellátva. Mint a cohortes praetoriae, úgy ezek mindegyike is 1000 emberből állott. Ha nem is voltak egyenranguak a praetori csapatokkal, de többek voltak a legióknál, mert nagyobb zsoldot kaptak. – 5. Augustustól származik a cohortes vigilum szervezése is (Kr. után 2-ben), melyek külön praefectus vigilum alatt Rómában a tűzrendőri s csendőri szolgálatot teljesítették. Minden 2 regióra 1–1 cohors jutott, őrszobájuk (excubitorium) azonban minden regióban volt. A 7 cohors közül ötnek állomása ismeretes s egy excubitorium, mely a VII. cohorshoz tartozott. V. ö. Kellermann, Vigilum Romanorum latercula duo Coelimontana. Roma 1835. fol.