Collegium.

Plutarchus (Numa, 17) meséli, hogy már Numa czéhekké egyesítette az iparosokat Rómában (collega opificum) s 8 czéhet sorol fel. Idővel collegia vagy czéhek minden város kebelében keletkeztek. Sokféleségökről leginkább a feliratok tanuskodnak. Legszámosabban voltak a collegia fabrum (Aquincum, CIL III 3438. 3554. 3569. 3580); a nevezetesebbek még: a collegium dendrophorum (Apulum, u. o. 1217), a tutajosoké; a collegium nautarum legium centonariorum (Aquincum, u. o. 3554. 3583), a tűzoltók, kik gyakran az ácsokkal közös czéhekhez tartoztak (collegium fabrum et centonariorum, Aquincum, u. o. 10519–3569); a collegium negotiantium (Aquincum, u. o. 10430), a kereskedőké; a collegium scaenicorum (Aquincum, u. o. 3423), a szinészeké, stb. A nagyobb collegia, mint az ácsoké Apulumban (CIL III 1043), több decuriára oszoltak. Az egyesülés czélja a munka védelme lehetett, de nem nélkülözhette a sacralis jelleget. Központját mindig valamely istenség cultusa képezte. Minden tag bizonyos díjat fizetett havonként a pénztárba, a melyből aztán a temetések és ünnepi lakomák költségeit födözték. Egyébként voltak tisztán temetkezési szövetkezetek is, mint Apulumban (CIL III C I) a collegium Jovis Cernenis. A collegium élén rendszerint egy vagy két magister állott, azonfelül mindegyiknek volt patronusa, az előkelő polgárok sorából. Egyik másik collegium a városi kormányzat mintájára volt szervezve, így Apulumban a collegium fabrum élén decuriones et principales állottak, kik patronusuknak secundum decretum eorum emeltek emlékkövet. CIL III 1210. – A sodalitas tisztán vallási szövetkezetet jelent, m. pl. sodales lupercorum, sodales Augustales stb.