Confarreatio

a házasságkötés legrégibb és legszorosabb neme, ezt csak patriciusi családból származottak vehették igénybe; nevét a farreum libumtól vette, a mennyiben a sok vallásos szertartás egyike az volt, hogy a mátkapár a pontifex maximus, a flamen Dialis, egy papiszolga és tíz tanu jelenlétében áldozatkalácsot részint az isteneknek áldozott részint egymás közt megosztva megevett; ezt megelőzte a juh áldozat és követte a disznó áldozat, melyet az új asszony mint mater familias mutatott be férjével egyetemben. Gaj. 1. §. 112. Az így kötött házasság alapján az asszony férje joghatósága alá került (Cic. top. 4, 23: mulier viro in manum convenit); összes javait férje birtokába bocsátá, ő maga nem örökölhetett semmit, csak férje, egyébként azonban a matrona minden jogában és tiszteletében részesült. Ezt az állapotot azonban a mindinkább függetlenség után törekvő asszonyok nagyon nyomasztónak találták, úgyhogy már Tiberius idejében mind ritkábban kötöttek igy házasságot. Ez az állapot azután akadályokat gördített a Vesta szűzek és a flamen Dialis választásánál, mivel ez állásra csak a confarreatióval kötött házasságból szülöttek voltak választhatók, sőt a flamen Dialis csak confarraeatióval köthetett házasságot. Tiberius tehát, hogy e bajon segítsen, oly törvényt hozott, hogy a flamen Dialis felesége csak in sacris (sacrorum causa) volt férje joghatósága alatt, máskülönben a többi asszonyok jogait élvezhette. Tac. ann. 4, 16.