Conon

Konwn. – 1. Atheanei hadvezér, Timotheus fia, ki 413-ban Kr. e. vezetett már a peloponnesusi háborúban egy 28 hajóból álló hajóhadat. Thucyd. VII, 31. 407-ben Mytilenénél csatát vesztett, de 405-ben egyedül ő mentette meg AigoV potamoi-nál 8 hajóból álló hajóhadát s Cyprus szigetére Euagorashoz menekült. Xen. Hell. V, 16 s kk. VI, 15 s kk. Nep. Conon 1. De midőn látta, hogy görög eszközökkel a Spartától megalázott Athenae során változtatni nem lehet, Euagorasszal a cyprusi királylyal, ki maga is athenaeinek tartotta magát, azon buzgólkodott, hogy a perzsa királyt és pénzét megnyerje az athenaei politika javára. E czélból Pharnabazusszal Lydia és Ionia helytartójával kereste az érintkezést, kinek közbenjárására aztán 397-ben a perzsa király megbízta egy hajóhad szervezésével. De C. a caunusi hadikikötőben vagy 3 évig a spartaiak által ostromzár alatt tartatván, mihelyt csak a pactolusi csata után Pharnabazus részéről segítséget kapott, haladék nélkül megmérkőzött a Pisander vezérlete alatt álló spartai hajóhaddal s a cnidusi félszigetnél azt fényesen megverte (394 aug. havában; v. ö. Xen. Hell. IV, 3, 10 s kk.). Ennek következménye lett, hogy a kisázsiai parti városok elszakadtak Spartától, s mivel C. hangsúlyozta, hogy csak a lerombolt falak ujra felépítésével képezhet Athenae Spartával szemben oly ellensúlyt, minőt a perzsa király politikája megkíván, Atheane falai perzsa pénzen újra felépültek. Xen. Hell. VIII, 7–10. Diod. Sic. XIV, 85. Ezek után állítólag (Nep. Con. 5) azon fáradozott, hogy Ioniát és Aeoliát hazája számára visszanyerje, de ezzel ellenkezésbe jövén a perzsa politikával, Tiribazus helytartó Sardesben elfogatta. Hogy ezután mi történt vele, nem tudni, valószínü, hogy Euagorashoz sikerült menekülnie. Isocr. Panegyricus 154. V. ö. Curtius E. A görögök története (Budapest, 1880) V. köt. 193–241 l. – 2. Samus szigetéről való görög csillagász, ki 260 táján élt Krisztus előtt Italiában, majd Alexandriában, hol udvari csillagász volt, ő vette fel Berenice haját a csillagképek közé. Catull. 66, 7 s k. – 3. Augustus császár uralkodása elején Rómában élt görög mythographus, kitől Photinus kivonatában 50 elbeszélés (DihghseiV) maradt reánk, melyeknek anyagát részben a mondából, részben a történelemből merítette. Először kiadta Gale a Hist. poëticae scriptores ant. közt (Páris 1675, 241 skk. ll.), utoljára U. Hoefer, Konon (Greifswald 1890) czímű értekezésében.