Consentes dii

eredetileg az etruscusok titokzatos 12 istenségének összege, a kik egyszerre keletkeztek és egyszerre fognak elmulni. Nem épen főistenségek, hanem annak az isteni tanácsnak tagjai, melyet jupiter mindannyiszor összegyüjt, valahányszor a villámoknak bizonyos különös fajtájával készül valakit sujtani. Mart. Capella, 1, 41. 45. Mást jelent a c. d. Romában, a hol a latin népeknek 12 istent ismerő mythologiai képzetébe etruscus és görög elemek vegyültek. Hat istenség férfiú (Juppiter, Neptunus, Mars, Apollo, Volcanus, Mercurius), hat asszony (Juno, Minerva, Venus, Diana, Vesta, Ceres). Ez az isteni kör, mely már Ennius korában meg volt állapítva, jókor ábrázolókra talált (a Forumtól Capitoliumra vezető út mentén aranyos szoborképeik állottak), a tiszteletökre épített porticust pedig 1834-ben kiásták és maradványaiból lehetőleg helyreállították. A dii consentes együtt a dii selectivel (Saturnus, Janus, Rhea, Orcus vagy Pluto, Liber, Sol, Luna, Genius) képezték a dii magni (helytelenül dii majorum gentium) csoportját, holott a dii minores (helytelenül minorum gentium) fogalmának körébe tartoztak a dii indigetes (az istenek sorába iktatott hősök, pl. Aeneas, Romulus) és a dii semones (félistenek). Az idegen istenalakok behatolásával a dii magni és minores mellé harmadik csoportnak csatlakozik a dii peregrini.