Consistorium.

Már a köztársaság idején is szokásban volt, hogy egyes magistratusok vagy esküdtek fontosabb esetek elbirálása előtt barátaik tanácsát kérték ki. Ezt a régi jó szokást megtartották a császárok is, bár semmi sem kötelezte rá őket. L. Consilium, 1. A senatus elé terjesztendő ügyek előleges megbeszélése czéljából már Augustus sorsoltatott ki hat havi tartamra a maga belső tanácsába 15 senatort, kikhez még a tisztviselők egy része járult. Suet. Aug. 35. Dio, 53, 21. Kr. u. 20-ban, minthogy koros voltánál fogva nem jelenhetett meg szabályszerűleg a curiában, egy szűkebbkörű tanácscsal, mely Tiberiusból, két felnőtt unokájából, az akkori és a designált consulusokból, azonkívül 20, egy évi tartamra kiválasztott senatorból állott, a saját házában az egész tanács nevében intéztette a folyó ügyeket. Dio 56, 28. Példáját követték a többi császárok is; Trajanusig azonban nem volt ennek a consiliumnak állandó szervezete. Hadrianustól fogva azonban rendes, dijazott tagjai (consiliarii) vannak a legelőkelőbb férfiakból. Ezt a szűkebb tanácsot Diocletianus ideje után nevezték consistoriumnak. Tanácskozásuk a törvényhozáson kívül – úgy látszik – politikai és katonai ügyekre terjedt ki, olykor azonban a biráskodásra is, bár erre külön consiliumok voltak. A határozat nem a vélemények többségétől, hanem a császár döntésétől függött. Mommsen, Röm. Staatsr. II, 925 skk. 840 skk.