Corcyra.

– 1. Korkura, a Kr. e. 4. száz óta érmeken és feliratokon Kerkura is, állítólag Homerus Scerih-je, m. Korfu sziget a Ionus tengerben, 3–4 km. távolságra az Acroceraunia foktól (Epirus), területe 719,2 km^2. Északi részét egy hegyláncz borítja k.-ny.-i irányban, a melynek keleti részén a Pandokrator hegy 946 m. magas (az ókorban talán Istone, ’Istwnh); egy másik hegyláncz ény.-dk.-i irányban huzódik végig a szigeten, közepén a Ajía Deka csúcs (az ókorban Melithon? 580 m. Hegyfokok: K.-en Leucimme (Leukimmh, m. Lefkímo), D.-en amphipagus (’AmjipagoV, ma Asprokavo v. Capo Bianco), Ény.-on Phalacrum (Falakron. m. Kefáli), Ék.-en Casiope (Kasioph). Földművelésre való terület sik területe kevés, de sok bor termett rajta, ezért lakói kereskedésre, hajózásra voltak utalva. Előbb az eretriaiak, majd 734. Kr. e. a corinthusiak alapítottak rajta gyarmatot, a mely utóbb virágzásra jutott; anyavárosa Corinthus ellen győzelmesen harczolt (Thuc. 1, 13), s a perzsa háborúk alatt Athenae után legtöbb hajót Corcyra tudott kiállítani. Később Corcyra volt oka a peloponnesusi háborúnak, a melyben lakói is résztvettek, majd a macedoniai uralom alatt hatalmát és jelentőségét elvesztette. Ravaszságukról és vadságukról hirhedt lakói 229-ben Rómának hódoltak. – Fővárosa: Corcyra (Korkura, középkori kettős erődjének Korujai neve után m. Korfu), külön kereskedelmi és hadi kikötővel. Utóbbinak neve ’Ą’llaikoV (m. Khalikiopulo, Thuc. 3, 72. 819, a bejáratánál levő Pondikoniszi sziget talán az, a mely a monda szerint Ulixes kővé vált hajója volt. Hom. Od. 13, 152 skk. A sziget ény.-i partján volt római korban Casiope város hasonnevű fok (l. f.) mellett. – C. szigetét sarlóalakjáról h Drepanh-nak is nevezték, kapcsolatban Uranus megcsonkításának mondájával; ez volna Saturnus (KronoV) eldobott sarlója. – 2. L. Illyricum.