Corinthia

KorinJia, a Peloponnesus egyik ország-területe; részben az Isthmuson feküdt s ezen fekvésénél fogva az egész félszigetnek mintegy előudvaráúl s Közép Görögország és a Peloponnesus között a szárazföldi közlekedés egyetlen közvetitője gyanánt szolgált. Politikai tekintetben 12 községre oszlott. Nagy részben hegyes vidéke kb. 662 km.²-nyi kiterjedésben Nyugat felé Sicyoniáig, D. felé Argolisig, K. felé a Saronicus tengeröbölig, Ék. felé Megarisig, É. felé pedig a corinthusi tengeröbölig húzódott. Határvonalát Megaris felé Gerania (h Geraneia m. Makriplagi) hegység alkotja, a melynek magassága 1370 m. s a melynek meredek déli oldala mentén húzódott a veszett hirű scironi út (l. Theseus). Ny. felől határáúl szolgáltak az Aegiplanctus és az előhegyek: Holmiae (’Olmiai) és Heraeum, m. Kap Ajiosz Nikolaosz. Területe Ék. felé a kb. 40 km. hosszú, legkeskenyebb részén 5 km. széles Isthmusszá húzódik össze, a mely legmagasabb pontján 550, legmélyebb pontján pedig 24 m.-nyire emelkedik a tenger szine fölé. Periander corinthusi tyrannus volt az, a kinél e földszoros csatornával való átmetszésének az eszméje először megfogamzott. Nero ennek már a keresztülvitelébe is belekezdett Kr. u. 68-ban, de hirtelen abban hagyta. Utána Hadrianus idejében Herodes Atticus foglalkozott vele. Újabb korban Kapo d’Istria volt, az, a ki ismét felelevenítette az eszmét. Legújabb korban szintén felkarolták és sikerült is végre megvalósítani. S ez épen a mi napjainknak (1881–1893) és magyar emberek, Türr István tábornok bátor, vállalkozó szellemének és kitartásának, s Gerster Béla mérnök tudományának és alkotó képességének volt fenntartva. Az Isthmuson keresztül vezetett a Diolcus DiolkoV, l. o.), a melyen nemcsak teherszállítmányokat, hanem apróbb vízjáró műveket is csusztattak át egyik tengertől a másikig. Ettől Délre találhatók a perzsa háborúktól a török uralom idejéig ismételten megépített bástyafalak maradványai (a velenczeiek részéről 1463-ban és 1696-ban). Dny.-i irányban terül az Apeas (m. Phuka) Argolis és Philasia felé, D.-en Acrocorinthus kúphegye emelkedik az acropolissal, 557 m. magasságban a tenger, 500 m. magasságban a tőle É.-ra terülő város felett. Ettől keleti irányban van az ’Oneia orh (Szamárhegyek) hegyláncz, ma Examili, 685 m. magasságban, Bucephalum és Spiraeum előhegyekkel. Ezek C.-t D. felé teljesen elzárják s feléje csak két út vezet át rajtuk, Ny.-on Cleonae felől s távolabb Teneán át Argos felől. csak Ny. felé eső részén van termékeny síkja, a mely azonban régebben sem szolgáltatott elegendő terméket a nagy népességnek, midőn még nem volt annyira elhanyagolta mint most. Területének többi részéről már a régiek azt mondták, hogy «ojrua te kai koilainetai» (v. ö. Hdt. 5, 92. Strab. 8, 382), azaz: «váltakoznak rajta magaslatok és völgy-zugok.» Folyói közül Nemea (Nemea), m. Bokha vagy Kutzomali, határvonalúl szolgál Sicyon felé; egy nagyobb, Corinthus mellett elfolyó folyamáról, melynek neve m. Longo Potamo, nem tudjuk, hogy ókori neve mi volt. – Corinthus régi neve, Ephyra, pelasgus őslakókra útal. Ezekkel később aeolok, majd utóbb bevándorlásuk után a dórok egyesültek. Ezen kis ország-terület lakosságának a száma a legnagyobb virágzás idején 600,000-re mehetett, mely leginkább kereskedésből élt; gazdagságának jelentékeny forrása az átviteli vám volt mindazon czikkek után, a melyeket a szárazon erre szállítottak. Fővárosa volt Corinthus (h, néha azonban o KorinJoV is), korábban ’Ejura, m. Korinthosz. Az Iliasban mindkét nevén fordúl elő (6, 152. 210 ’Ejurh és 2, 570. 13, 664. KorinJoV). Ez legnépesebb és legfontosabb kereskedővárosa volt egész Görögországnak, 330,000 lakossal; különösen kiváló volt két tenger közötti kedvező fekvésénél fogva (bimaris, Hor. od. 1, 7, 2. Ov. met. 5, 407); számos gyarmat anyavárosa, fellegvárában a kellemes Pirene forrással, mely 575 m. magasságban fakadt a tenger színe felett. Itt fékezte meg a mythus szerint Bellerophon a Pegasust. Ezen forrásánál fogva Corinthus abban a kedvező helyzetben volt, hogy ostrom vagy megszállás alkalmával nem lehetett tőle elzárni a vizet. Corinthus a tőle D. felé eső fellegvára Acrocorinthus által a Peloponnesus bilincse (pedai), Magnesia és Chalcis mellett Görögország harmadik védő erőssége, mintegy kulcsa volt. Ez a város, miután Kr. e. 146-ban C. Mummius elpusztította, 100 évig romokban hevert. Egy évszázad multán C. Julius Caesar építette újra, mint latin gyarmatvárost, Colonia Laus Julia Corinthus néven, s bár többé nem volt a régi, ismét felvirágzott gyorsan, egyszersmind politikai központjává és főhelyévé lett Achaja provinciának. Kevés az, a mit a régi Corinthus topographiájáról tudhatunk, de az új városéról már elég bő ismereteink vannak. Nagy számú magán és nyilvános épületek ékesítették ezt, jóval pompásabbak, mint Athenaet. A pompa és gazdagság nyomában azonban tékozlás, tobzódás és erkölcsi romlottság fakadt. Melicertes tisztelete mellett, a mely különösen phoeniciai befolyásra utal, Aphrodite cultusa is nagyon virágzott. Ennek a temploma szolgálatában ezer számra voltak a hierodulusok, Pindarus szerint «a szíves vendéglátó hölgyecskék, a Rábeszélés szolgálói a gazdag Corinthusban.» Ezek miatt Corinthus idegenekre, jövevényekre nézve nagyon veszedelmes volt, s az a tapasztalat, hogy nem akárkinek tanácsos Corinthusba menni, a görögöknél közmondásban is kifejezést nyert (ou pantaV androV és KorinJon esJ’ o plouV). A nagy vagyonosság forrásán a kereskedelmen kívül virágzott itten a festő és építő művészet, szobrászat és érczöntés is, még pedig egyes művészeti ágakban sajátos motivumokkal, pl. corinthusi érczöntés, acanthus-levelekkel ékesített oszlopfők (állítólag Callimachus találmánya), templomok orom-dísze. A várostól É.-ra, vele kettős bástyafallal összekötve, 12 stadiumnyira feküdt Lechaeum (Lecaion) a corinthusi öböl mellett, a hol az 1868. évi földrengés után Új Korintosz épült. Az ide vezető út mentén volt Diogenes siremléke. A Saronicus öböl mellett volt a corinthusi fő kikötő, Cenchreae (Kegcreai), m. Kechriesz; ehhez közel Fermai, meleg sós forrásokkal, a melyeket ’Reitoi vagy «Helene fürdője» néven is neveztek, továbbá Solygea helység, a melyhez közel, Dk. felé, az epidaurusi terület szomszédságában, a távolság és a közlekedési nehézségek miatt a corinthusiaktól nem használt kikötő, a Piraeus (Thuc. 8, 10. 11. 14. 15. 20) feküdt. D. felé esett Tenea, Cypselus szülőhelye. A kikötőváros ScoinouV (m. Kalamaki) közelében az Isthmuson, Posidon szent helye mellett tartották meg az isthmusi ünnepi játékokat. Még most is jelentékeny romok találhatók itt a templomból, a színkörből és a stadiumból. Az Isthmuson kívül estek Sidus és Commyon vagy Cremmyon,a hol Theseus elejtette azt a koczát, a melytől a calydoni vadkan származott. A ny.-i parton volt Oenoë. Strab. 8, 378. – Corinthusban legelsőben még a dór vándorlást megelőző időkben a Sisyphus utódai uralkodtak. A trójai háború idején a «gazdag» (ajneioV) Corinthus (Hom. Il. 2, 570) Mycenaehez tartozott. Az osztozkodás után az országot Heracles dédunokája Aletes kapta. Kr. e. 950 körül a Bacchis családja (l. Bacchiadae) kerítette kezére az uralmat, míg oligarchiai uralom után Kr. e. 657-ben Cypselus, anyai ágon Bacchis-utód, megdönti a Bacchis családjának az uralmát s tyrannus gyanánt uralomba lép. De már az ő fiának Periandernek Kr. e. 627–585-ig terjedő uralma után ennek a fiát Psammetichust megbuktatták és köztársasági alkotmány lépett életbe. A peloponnesusi háborúban Corinthus tengeri hatalma alá sülyedt; ennek folytán elgyöngülvén, később a macedonok mellé állt. Végre az achajai szövetséghez való csatlakozása miatt a rómaiak elpusztították. Pol 40, 7. Flor. 2, 16. Paus. 7, 16. V. ö. Bursian 2, 7 s köv. 1.