Corinthusi háború.

Midőn a spartaiak az ifjabb Cyrusnak bátyja ellenében segítséget nyújtottak, de a vállalat kedvezőtlenül végződött és már a perzsa királynak Artaxerxesnek boszúló támadásától kellett tartaniok, hogy ezt megelőzzék, ők maguk léptek fel 399-ben Kr. e. Kis Ázsiában előbb Thibron, majd Dercyllidas vezetése alatt; 396-ban pedig maga Agesilaus király jelent meg az ázsiai harcztéren. A sardesi új satrapa Tithraustes, hogy visszatérésre bírja a veszélyes ellenséget, a rhodusi Timocratest jól felpénzelve Görögországba küldötte s általa spartaellenes szövetséget hozott létre Thebae, Corinthus és Argos közt, melyhez csakhamar Athenae s még más kisebb államok is csatlakoztak. Legelőször Thebae kezdte meg az ellenségeskedést, mit mohón akart megtorolni Lysander, de kellő erő nélkül támadván meg a jól megerősített Haliartust, maga elesett, serege pedig szétoszlott. A rettegett hadvezér elestével kezdődött az u. n. corinthusi háború. Xen. Hell. 3, 5. Plut. Lys. 29. Agesilaus visszahívó rendeletet kapott. Rossz kedvvel engedelmeskedett, mert jó sikerrel kezdett hadjáratához vérmes reményeket kötött s már épen útra akart kelni Kis-Ázsia belsejébe, hogy elragadja az itteni tartományokat a perzsa birodalomtól. A szövetségesek előbb Spartára akartak törni, mert mint a korinthusi Timolaus mondta, a darázsokat, mielőtt kirohannának, fészkükben kell meglepni. Utóbb mégis Corinthus, a szövetség központja alá vonultak vissza, hol az aristocrata párt el volt némítva. Ide követték a spartaiak is őket s Nemeánál 394-ben győzelmet arattak felettük. Ezalatt Agesilaus akadály nélkül közlekedett s Boeotiába érkezett. Ide gyülekeztek hát a szövetséges hadak is és Coroneánál véres és elkeseredett ütközetet vívtak. Maga a spartai király is több sebet kapott, mégis győztesnek mondhatta magát, mert az ellenfélnek kellett a részén levő elesetteket kikönyörögnie. Xen. Hell. 4, 2 k. Plut. Ages. 18 (Diod. Sic. 14, 84 az ütközetet eldöntetlennek mondja). De nagy baj volt a spartaiakra nézve, hogy az athenai Conon perzsa segélylyel ugyancsak 394-ben Cnidusnál semmivé tette az Agesilaustól keleten hagyott hajóhadat. A szomorú hírt már a coroneai ütközet előtt meghallotta Agesilaus, de sikerült serege előtt titokban tartania; az ütközet után kiderülvén a dolog, a sereg nem volt többé együtt tartható s Agesilaus legyőzötthöz hasonlóan huzódott haza. Cnidusnál vége lett Sparta tengeri túlhatalmának s Pharnabazus satrapa Cononnal együtt felszabadította a Cyclasokat a spartai harmostesek alól, elfoglalták Cytherát s ugyanazok a szövetségesek, különösen a thebaeiek, kik 10 évvel előbb közreműködtek az athenaei falak lerombolásában, buzgón segítettek azok felépítésében. Számos város csatlakozott a szövetséghez. Majd az athenaei Iphicrates valósággal meglepte a görög világot, midőn e háború alatt szervezett könnyű fegyverzetű zsoldosaival (peltasták) 930-ben Sicyonnál semmivé tett egy 600 főből álló spartai hadosztályt. Nep. Iphicr. 1. Xen. hell. 4, 5 kk. Egészben véve azonban a háború elaprósodott s a végtelenbe látszott nyúlni, midőn Sparta átlátta, hogy a görög szövetkezettek ellenében sikerre megint csak a perzsa támogatás mellett számíthat. Így következett be a spartai Atalcidas (l. o.) küldése Sardesbe és 387-ben a róla nevezett béke, mely véget vetett a corinthusi háborúnak, Persiának elég érdemetlenül váratlan előnyöket, Spartának pedig Görögországban új, de áldatlan uralmat biztosítván. Diod. Sic. 14, 110. Xen. Hell. 5, 1. V. ö. Gr. Gesch. III. 169–226. A háború chronologiáját Brückler (1881) tárgyalja.