Crux

kereszt- vagy bitófa, melyet arra használtak, hogy rabszolgákat útonállókat, tengeri rablókat, lázadókat s fölségsértőket halállal bűntessenek. A keresztrefeszítés (crux) az arbor infelixre való akasztásból (Liv. 1, 26, 6) eredt (v. ö. Sen. ep. 101, infelix lignum), s minthogy eredetileg csak rabszolgákkal szemben alkalmazták, azért servile supplicium-, serviles cruciatusnak is mondották. Tac. ann. 3, 50. Eredetileg egyenest álló, felül hegyezett karó volt, melyre az áldozatot ráhúzták (in crucem suffigere, Justin. 18, 7. Caes. b. Afr. 66; in crucem sedere, Sen. i. h.); később azonban keresztgerendát is toldottak hozzá (patibulum, furca), melyre az elitéltet rászegezték vagy rákötözték (cruci affigere, Tac. ann. 15, 44. Petr. 3, 5) s ott hagyták éhen halva a ragadozók zsákmányául (Rich, Ill. W. s. v.); ha levették is eltemetés végett, csontjait többnyire eltördelték. Egyes tudósítások bitófára akasztást jeleznek vele (pendere in cruce, Petr. 112, 5; v. ö. Plin. n. h. 14, 3).