Cupressus

kuparissoV, az örökzöld (semper virens, Linn.) cziprusfa, melyet Persia déli részéből tenyésztettek át Dél-Europába, s főleg Creta szigetén az Ida hegyen talált kedvező talajra. 30 méter magasságot is elér, és pyramis alakjánál fogva, a mennyiben ágai vizszintesen nőnek, igen tetszetős. Kemény és illatos fáját elpusztíthatatlannak tartották, s a phoeniciaiak belőlük építették hajóikat. A görögök és italiaiak templomajtókat, emléktáblákat, koporsókat és istenképeket készítettek belőlük, s ezért nagy tiszteletben tartották. Hom. Od. 17, 340. Verg. Aen. 1, 25. Italiában sötétzöld levelei miatt Plutónak vala szentelve és a gyász jele volt. Halotti máglyákat vele diszítettek és sírok mellé ültették (funebris, Hor. Epod. 5, 18; feralis, Verg. Aen. 6, 216. Ovid. trist. 3, 14. 21; invisa, Hor. Od. 2, 14, 23), Festus szerint: ideo, quia huius generis arbor caesa non renascitur. A török temetők Kosntantinápolyban ma is hiresek cziprusfáikról.