Curtii.

– 1. Metius C., Romulus idejéből, a sabinus nők elrablása után honfitársaival harczolt a rómaiak ellen, ekkor egy mocsárba került, a honnan nehezen tudott megszabadulni. A rómaiakkal való kibékülés után Romában maradt. Liv. 1, 12. 13. Plut. Rom. 18. A lacus Curtius állítólag tőle kapta a nevét. – 2. M. Curt., merész római ifjú, Kr. e. 362-ben pompásan feldíszített lován teljes fegyverzetben egy a forumon valószinüleg földrengés következtében támadt s betömhetetlen mélységbe ugrott, hogy a jóslat szavainak megfelelően az istenek haragját kiengesztelje, s a mélységet betömhessék, mely ezután csakugyan eltünt Liv. 7, 6. Plin. 15, 18. – 3. Q. Curtius Rufus, a historiarum Alexandri Magni 10 könyvének a szerzője. Ezzel a munkával, melynek két első könyve elveszett, egybefügg a szerző korának és egyéniségének megállapítása, olyan problema, melyet ma megoldottnak lehet tekinteni. Művét Claudius alatt adta ki, bizonyítja ezt munkájának az a helye (10, 9, 3), hol a macedoni birodalom veszedelmes helyzete, melybe az Sándor halálakor jutott, a szerzőt önkéntelenül a római birodalomnak a császárság kezdete előtti helyzetére emlékezteti. A caligans mundus kifejezéssel Caligulára czéloz, kinek meggyilkolásakor Kr. u. 41-ben a római birodalom nagy veszélybe jutott, míg nem Claudius trónralépte a kedélyeket lecsillapította. Tac. (ann. 11, 20) említ egy Curtius Rufust ebből az időből, ki africai helytartó volt, de nem valószinű, hogy ez a historicusra vonatkozik. Curtius stilusában Liviust utánozza. Előadása művészi, nyelvén meglátszik a classicitas nyoma, de egyúttal az ezüstkori latinságé is. Történetet ad, de nem történetíró. Pontos historiai adatok (az ütközet pontos leírása, a politikai helyzet festése, az idő meghatározása) helyett inkább általánosságban tartott beszédeket találunk nála. Nagy súlyt helyez N. Sándor szerencséjére és többször kemény itéletet mond róla. A középkorban nagyon kedvelték ezt a munkát. V. ö. Dosson, Étude, Paris 1887. Kiadások: Mützell, 1841. Zumpt, 1849. Hedicke, 1867. Vogel, 1881.