Dalmatia

eredetileg Illyricum része volt, melynek birtokáért a rómaiak Kr. e. 156 óta ismételten viseltek háborúkat. Kr. e. 27-ben, midőn Augustus és a senatus a tartományokon megosztozkodtak, az utóbbi kapta, de mivel a dalmata hegyi lakók ellenállása még nem volt megtörve, Kr. e. 11-ben átengedte a császárnak, a kinek legatusa Tiberius aztán még két nagy hadjáratot (Kr. e. 9. és Kr. u. 6–9.) vezetett a dalmaták és a velök szomszédos pannoniaiak ellen. Végre Kr. után 10-en szerveztetett Pannonia s vele egyidejüleg Dalmatia, az az az adriai tengerpartnak Macedonia határától Italia határáig vagy Lissus városától az Arsia folyóig terjedő része, de egyelőre még superior provincia Illyricum név alatt. Mindazonáltal már Augustus alatt előfordul a Delmatia elnevezés (Dio Cassius 49, 36) s Tacitus is (ann. 4, 5) úgy nevezi; hivatalos okmányokban (CIL III D. XXIII [XVIÚ csak a Flaviusok alatt jelentkezik először. Hogy a nyugalom a tartományban biztosíttassék, Augustus (Tacitus h. 2, 86) consularis rangú helytartót állított élére, ki két legióval rendelkezett, melyek közül az egyiknek Burnum (Ivosevzi), a másiknak Delminium (Gardun) szolgált táborhelyül. Nem is hallunk többé lázongásokról Dalmatiában, úgy hogy Vespasianus eltávolíthatta belőle a legiókat. A 3. század óta már csak egy praeses kormányozza. Diocletianus idjeéig Dalmatia a jogszolgáltatás czéljából 3 kerületre (conventus juridici) volt osztva, melyeket a néptörzsek (gentes) szerint állítottak össze. Azonban a kormány különös gondoskodása s a kereskedelmi föllendülése következtében gyorsan fejlődött a városi élet. Már a Flaviusok idejében Scardona municipium, Epidaurus (Ragusa), Narona (Viddo), Salonae (Spalato) mellett s Aequum (Citluk) colonia s valószinűleg Jader (Zara) is már akkor az volt. A 3. században Dalmatia aránylag keveset szenvedett s Salonae ekkor érte el fénykorát, a miben természetesen nagy része volt Diocletianusnak, ki dalmata létére a közelében építtette föl nagyszerű palotáját, a melyről Dalmatia mai fővárosa a Spalato nevet viseli. Mint a többi tartományokat, úgy Dalmatiát is feldarabolta Diocletianus, a mennyiben déli részét Scodra (Scutari) fővárossal elszakította. A két új tartomány határa egyszersmind a válaszvonal lett a latin Dalmatia s a görög Macedonia között. Marquardt, Röm. Staatsverwaltung I 141–146. Mommsen, Röm. Geschichte V² 183–186. CIL III p. 279.