Dajnhjoria, h | D | Dara, Daras |
DajniV, Hermes és egy nympha fia, szép pásztorfiú Siciliában, kit maga Pan oktatott a zenére. A múzsák és nymphák kegyeltje, állítólag a bucolikus költészet megteremtője. Anyja kitette egy borostyánligetben (ezért dajnh-tól a neve), s a pásztorok vagy a nymphák nevelték fel. Sorsa a bucolikus költészet egyik főtárgya volt. Nais vagy Nomia iránt szerelemre gyúlt, kinek házasságot igért, de mivel szavát nem tartotta meg, kedvese vaksággal sújtotta, vagy kővé változtatta. Ovid. Met. 4, 277. Hermes az égbe ragadta s a D. bünhődése helyén forrást fakasztott, melynél a siciliaiak évenként áldozatot mutattak be. Theocritusnál (id. 1 és 7) D. elhagyja azt a leányt, kit Aphrodite szánt neki. E miatt Aphrodite szerelemre gerjeszti Xenia iránt, a ki után hiába eped s e miatti bánatában elemészti magát. Vergilius 5. eclogájában D. neve alatt az istenek közé sorozott Caesart dicsőíti.