Dediticii.

– 1. Azon városok lakói, kiket a rómaiak fegyverrel leigáztak s azután házaikat földúlták, földjeiket elvették, nemkülönben azok is, kik a végső fegyveres ellenállás nélkül meghódoltak s mint amazok, szintén a győzőnek korlátlan hatalma alá bocsátották városukat, földjüket, a férfiakat, nőket és gyermekeket, a folyókat, kikötőket, templomokat és sirokat, a mi a következő formula szerint történt (Liv. 1, 38, 2): deditisme vos populumque Collatinum urbeum agros aquam terminos delubra utensilia divina humanaque omnia in meam populique Romani dicionem? – «Dedimus» – Atego recipio. Csak kevés város részesült azon kedvezményben, hogy szabadságát és alkotmányát a foedus vagy senatusconsultum (civitates foederatae és civitates sine foedere immunes et liberae) biztosította; a provinciák városai és népei többnyire – Nyugaton kivétel nélkül – a dediticii osztályába tartoztak eredetileg. Területüket visszakapták ugyan, de adót tartoztak utána fizetni (stipendiarii), míg kormányzásukat a lex provinciae állapította meg. – 2. A lex Aelia Sentia (Kr. u. 4) óta azon felszabadított rabszolgák, kik becstelen bűnt követvén el, sem római sem latin jogú polgárok nem lehettek.