Dejotarus

DhiotaroV, Galatia egyik tetrarchája, fejedelme, a tolistobogusok ura, s a rómaiak hű embere, a kiket a III. Mithridates pontusi király ellen viselt háborúban teljes erővel támogatott. Ezért Lucullus és Pompejus többféleképen kitünteték, a senatus pedig a királyi czímmel megnagyobbította. Cic. Dejot. 5, 13. 13, 37. Phil. 2, 37, 94. Caes. b. Alex. 68. A parhtusok ellen is segítette a rómaiakat (Kr. e. 51–50). A második polgárháború kitörése után Pompejushoz szegődött és részt vett a Pharsalus melletti csatában, de azután sietve visszatért Kis Ázsiába, hogy országát Mithridates fia Pharnaces támadása ellen megvédje. Caes. b. g. 3, 4. De a szerencse elhagyta és csakis Caesar közbelépésének köszönhette trónját, a ki őt egyébiránt évi adóra kényszerítette és öröklött kis országára szorította. Kr. e. 47. Caes. b. Alex. 5 sk. Cic. Dejot. 5, 14. Dio Cass. 42, 46. Két vével késbőb (45) vejének fia, ifj. Castor, és udvari orvosa Philippus azzal vádolták, hogy Caesart, a midőn 47-ben udvarában megpihent, meg akarta mérgezni. Más rokonai is, mint apósa Brogitarus és veje, id. Castor, úgy látszik, irigységből szintén ellene izgattak. Ekkor Cicero vállalkozott arra, hogy D.-t a törvényszék előtt védelmezze, a mi annyiban sikerrel járt, hogy Caesar a vádkeresetet elejtette. Caesar halála után D. Antoniusnak és nejének Fulviának nagy pénzösszegeket bocsátott rendelkezésükre, minek fejében Antonius őt öröklött országának birtokában meghagyta. Cic. Phil. 2. 37, 95. ad Add. 14, 12, 1. Az a hő óhaja ellenben, hogy trónja fiára szálljon, nem valósult; halála után (40.) unokája Castor és azután hadvezére Amyntas lettek Galatia urai. Dio Cass. 48, 33. Stähelin műve, Geschichte der kleinasiatischen Galater (Basel 1897) csak Asia tartomány alapításáig terjed.