Dercetis

Derceto, DercetiV, Dercetw (összevonás ’AtargatiV-ból = Ate Astartéja, a hol Ate isten, északi Syriának egyik istenalakja, a. m. a lydiai Attis), a szerelemnek és szaporodásnak istennője, egyúttal a városok erődítéseinek védőasszonya, a kit különösen Ascalonban és Bambycében (Hierapolis) tiszteltek és imádtak. A hagyomány szerint D. egy tóba vetette magát, mire a többi istenek hallá változtatták. Ezért ábrázolták haltesttel és áldoztak neki a galambokon kivül halakat is. Syria és Phoenicia jelesebb városainak és e két ország gyarmatainak összes pénzein megtaláljuk D. képét, fején a jellemzetes falkoronával. Azonkivül Ctesiasnál Semiramis mint a D. istenasszony leánya jelenik meg. Hdt. 1, 105. Diod. Sic. 2, 4, 30. Lucian. de Dea Syria 14, 33, 39. Strabo, 16, 748.