Devotio

ünnepélyes szertartás, melylyel a köztársaság első századaiban egy magasabb hivatalnok vagy maga a hadvezér nagy veszedelem idején az ellenség megrontása végett lelkét az alvilági isteneknek fölajánlotta. Ilyen volt Mettius Curtius önfeláldozása (Liv. 7, 6. Dion. 2, 42), a Deciusok ismeretes hősisége (Liv. 8, 9. 10, 28), vagy mikor az alliai vereség után az agg senatorok ajánlották fel magukat engesztelő áldozatul hazájukért és honfitársaikért. Liv. 5, 41. A szertartáson a devotus pajzsára állott, s fejét bedöfve mondta a pontifex után a formulát (közli Macrob. sat. 3, 9).