Diadema

diadhmua (diadew-ból), keskeny s csak közepén szélesebb, selyemből vagy gyapjúból készült homlokszalag, mely a homlokon körülkötve, eredetileg a hosszú hajfürtök összefoglalására szolgálhatott, mint a női hajviseletnél később is szokásban van. Keleten általában az istenszobrok és királyok fejdíszéül szolgált; innen jött át a görög művészetbe, a hol főként a hajfürtös (acersecomhV) Apollo és a nőies fejdíszű Bacchusszobrokon alkalmazták. Az aegyptusi istenek és királyok diademája a szent kigyó jelvényével volt ellátva. A bacchusi diadema, melyet főként a Vatián híres szobrán, az u. n. indiai Bacchuson találunk, körülfogja a homlokot és halántékokat s végei, mint a női kendőnek (cridemnon) lecsüngenek. A perzsa királyoké fehérrel átszőtt kék szalag volt, melyet magas süvegükön a tiarán vagy cidarison körülkötve viseltek. Az ázsiai népektől a d. mint a királyi hatalom jelvénye Romába is átszármazott. Az a körülmény, hogy Caesarnak Antonius a lupercaliákon ily keleti diademát tett fejére, siettette a Caesar megöletését. Cic. Phil. 2, 34, 85 sk. A császárok eleintén tartózkodtak a hatalomnak e gyűlöletes jelvényétől, de később Diocletianus használatba vette, Nagy Constantinus pedig egy-két sor gyöngygyel és drágakővel díszesebbé is tette.