DiadocoV

jelentése szerint a. m. követő, utód; a későbbi görög és római történetirók ama hadvezéreket értik e név alatt, kikre Nagy Sándor az ő óriási birodalmát hagyta s kiknek meghasonlása utóbb annyi véres háborúkra vezetett; ezenkívül az újplatonikus Proclus is előfordul e névvel, mint Syrianus utóda. V. ö. J. G. Droysen, Geschichte der Diadochen (1878) és Geschichte der Epigonen (1878). Köhler, Über die Diadochengeschichte Arr. (Philologus 49. köt.)