Agesilaus

’AghsilaoV, spartai király, Archidamus király fia; kis termete és sántasága daczára is az ókor egyik legkitünőbb hadvezére lőn. Kr. e. 444 körül született; minthogy apjának ifjabbik fia volt, és idősebb mostoha testvérének, II. Agisnak egy Leotychides nevü fia született, a trón azt illette volna; de mivel Leotychides törvényes születését kétségbevonták, Agis halála után A. követelte magának a királyi széket; a nép Lysander támogatásával csakugyan őt tette Agis trónjának s vagyonának örökösévé. Xenoph. Ages. I, 5. Hellen. III, 3. Plut. Ages. 1 s köv. Nepos, Ages. 1. A trónra 401 körül jutott; hatalmát minden áron meg akarván erősíteni, az előző királyoktól eltérőleg, az ephorus támogatását, különösen Lysanderét vette igénybe s a nép szeretetét is megnyerte. Midőn 397-ben hire futott, hogy a perzsák Görögország ellen új sereget és hajóhadat szerveznek, a spartaiak Agesilaust mintegy nyolczezernyi sereggel Ázsiába küldötték, A. Lysanderrel együtt 396 tavaszán, Ephesusban termett és Tissaphernestől, a perzsa satrapától, a kisázsiai görögök függetlenségét követelte; minthogy Tissaphernes még készületlen volt, három havi fegyverszünetet kért. A. ez időt a kisázsiai városok ügyeinek rendezésére és az uralomra vágyó Lysandernek eltávolítására használta. A három hó letelte után Tissaphernes A. visszavonulását kivánta, mit ez megtagadott. A. a perzsa vezért zavarba ejtvén, Phrygiáig zsákmányolva nyomult előre, mígnem Pharnabazsu lovasai a Hellespontus partjáig visszanyomták. Xenoph. Ages. I, 10. Nepos. Ages. 2. A következő év tavaszán A. Pactolusnál leverte a perzsa lovasságot és Sardes vidékét pusztította. E vereségek miatt a perzsa király Tissaphernes helyett Tithraustest bízta meg a fővezérséggel; ez hosszabb fegyverszünetet kötött Agesilausszal, de aztán ismét tovább folyt a harcz. A. 394 tavaszán elhagyta Phrygiát s délre nyomult. E közben kapta Spartának parancsát, hogy térjen vissza hazájába, mert a perzsák ösztönzéseire Athenae és Thebae szövetséget kötött Sparta ellen; a Haliartus mellett történt csatavesztés után, hol Lysander elesett (395), közép és északi Görögország nagy része csatlakozott a Sparta ellen irányult szövetséghez s A. kénytelen volt Ázsiát elhagyni. Bár gazdag martalékot szerzett és sok kisebb csatában győzedelmeskedett, döntő ütközetet nem vívott a perzsák ellen és nem művelhette, vagy talán nem akarta azt, amit később Nagy Sándor tett, Haupt: Agesilaus in Asien, Landsberg 1874. – Bármily nehezére esett is A.-nak a kisázsiai görögöket magukra hagyni, engedelmeskedett hazája parancsának s Thracián és Macedonián át harmincz nap alatt Hellasban termett s elérte Boetia határát; itt hallotta, hogy Conon a Pisandertől vezetett spartai hajóhadat Cnidusnál 394-ben leverte. Nep. Ages. 3, 4. Plut. Ages. 10, 15. Xenoph. Hell. 3, 4; 4, 12. Némi segítséget kapva 394 aug. 14-én egy napfogyatkozásos napon vívta ki Coronea sikságán a boetusok s szövetségeseik fölött a véres győzelmet. Xen. Hell. 4, 3. Plut. Ages. 16. Miután gazdag zsákmánya nagy részét Delphiben Apollónak áldozta (Xen. Ages. 1,34), visszatért hazájába, hol nagy diadallal fogadták. A következő évben berontott Argolisba, 392-ben pedig Corinthus területére, hol épen az isthmusi ünnepek alkalmával nagy zsákmányra tett szert, de Iphicrates peltastáinak új fegyvereitől sokat szenvedett. Plut. Ages. 21; Xen. Hell. 4, 5. A 391-ik évben a zachajabeliek segitségére küldötték, szövetségesül az acarnaniabeliek ellen. E tartományt is pusztította, de nem sok eredményt ért el; csak 390-ben kényszerítette őket az achajabeliekkel való békekötésre. Xen. Hell. 4, 6. 7, 1. Plut. Ages. 22. – A perzsákkal kötött Antalcidas-féle békekötésnél A. nem annyira az egész Görögországnak, mint inkább Spartának érdekeit tartotta szemei előtt s a többi görög állam rovására szerezte meg Spartának a hegemoniát. A kizsázsiai görögök szabadságát is föláldozta, Thebaet a szövetség felbontására s a békekötés elfogadására kényszerítette 387-ben. Xenoph. Hell. 5, 1, 32. Plut. Ages. 23. Thebaeval is mostohán bánt el; elnézte, hogy Phoebidas Cadmeát, Thebae várát ostromolja: mikor Phoebidas ellen Spartában a vár bevétele miatt panaszt emeltek, A. kivitte, hogy fölmentessék. «Nem azt kell nézni, mondá, hogy helyes-e vagy helytelen, a mi történt, hanem hogy hasznára van-e a közügynek?» Xen. Hell. 5, 2, 32. Plut. Ages. 23, Sőt 378-ban a spartaiakat Thebae ellen háborúra ingerelte, mikor ezek a várból a spartai őrséget kiverték s az oligarchákat is kiűzték. A. lángoló gyülölettel viseltetett Thebae és vezető férfiai ellen. A következő évben is hadat vezetett Thebae ellen, melyet azonban Athenae gyámolított, a mi miatt A. nem sok eredményt ért el; visszatértekor Megarában megbetegedett s többé nem is vette át a fővezérséget, mert a hetven éves aggot kora már nyugalomra intette. Csak 371-ben lépett ismét előtérbe a békealkudozások alkalmával, miután Sparta Leuctránál a véres ütközetet elvesztette s vezérszerepének vége szakadt. – Sparta hegemoniájának letünte után A. még mindig küzdött annak visszaállításáért; mikor a szövetségesek Spartába betörtek, ő szervezte az ellenállást; előrelátása révén sikerült is meggyengült hazáját megmentenie. Nepos, Ages. 6. Plut. Ages. 31. Xen. Hell. 6, 5, 22. Utóján 362-ben vezette a spartaiakat hadba, mikor Epaminondas másodszor is berontott Spartába. Eme hadjáratkor történt a mantineai véres ütközet (362 jul. 4.), hol Epaminondasnak tulajdonítják a győzelmet. Az ekkor kötött békefeltételekbe A. semmi áron sem akart beleegyezni; hogy az elgyengült Spartának pénzt szerezhessen, 361-ben több mint 80 éves kora daczára Aegyptusba ment egy zsoldos sereggel, hogy Tachos királyt a perzsák ellen segítse; ezzel azonban meghasonlott, mert tanácsait nem követte. Mikor aztán a phoeniciai hadak egy része Tachos ellen Nectanabist kiáltotta ki királylyá, A. ennek pártjára állt s Tachosnak menekülnie kellett. Nectanabis dúsan megjutalmazta A.-t; állítólag kétszázhúsz talentumot adott neki. Útközben érte őt utól a halál 84 éves korában, 41 évi uralkodás után. Igazi spartai volt, ki szívvel-lélekkel csak hazája nagyságáért fáradozott. Xenoph. Ag. 2, 28. Plut. Ages. 36. Diod. 14, 92. Paus. 3, 10. Nep. S. Irodalom: A Xenophonnak tulajdonított dicsérő beszéd (DogoV eiV ’Aghsilaon) Cicero szerint (ad Fam. V, 12) valamennyi, e király számára állított szobrot felülmúl. Manso: Sparta IV, 39. Hertzberg: Das Leben des Königs Agesilaos II. von Sparta. Halle, 1856. Ev. Stern: Gesch. der Spartan, und Theban. Hegemonie vom Königsfrieden bis zur Schlacht bei Mantineia. Dorpat, 1884. W. Judeich: Kleinasiatische Studien, Marburg 1897, 53.