Diptycha

diptuca (diJuroi is), viaszkkal bevont fa- vagy elefántcsontlapok (244. á.), melyekre ércz-, fa- vagy csontvesszővel írtak. D. volt a nevük, ha csak két lapot tettek össze, triptycha, ha hármat polyptycha, ha többet. Latin neveik duplices, triplices, multiplices.A több, különösen 5 rétű lapok (quinquiplices) nyilvános tisztségekkel (az ú. n. codicillariae dignitatesszel) való felruházás közlésére szolgáltak (Mart. 14, 4), a három rétűek levelezésre. Mart. 14, 6. A viaszkos lapok két neme maradt ránk, consuli diptychonok és szerződéskönyvek. A consuli diptychonok elefántcsontlapok, melyeknek külső felületét ékítményekkel díszetették. A ránk maradt vagy 40 consuli diptychon a Kr. utáni 406–541. évekből való (kiadta Anton. Francesco Gori, Thesaurus diptychorum consularium et ecclesiasticorum, Firenze, 1759, 4 köt.). A szerződéskönyvek között első helyen állanak az Erdélyben, Verespatak aranybányáiban talált triptychonok. Az elsőt 1788-ban találták, s kiadta 1841-ben Massmann (Libellus aurarius, sive tabulae ceratae antiquissimae et unicae Romanae, Leipzig); 167-ből való Kr. u. Azóta még sokat (több mint 25-öt) találtak ugyanott, melyeknek legnagyobb részét kiadták Desjardins és Rómer az Acta nova musei nationalis Hungarici 1. kötetében (Budapest, 1873), korábban néhányat Érdy, Erdélyben talált viaszos lapok (Akad. ért., Pest, 1856) cz. értekezésében, végre pedig Zangemeister a CIL 3. kötete 921–960. lapjain (Berlin, 1873). 1875-ben Pompejiben Lucius Caecilius Jucundus házában találtak vagy 130 diptychont és triptychont a Kr. utáni 15–62. évekből; ezek részint árverezésekre vonatkozó okiratok, részint nyugták; róluk D. Bertolini értekezett Le Tavolette cerate czímen a Pompei e la regione sotterrata dal Vesuvio (Napoli, 1879) cz. mű 143–150. lapjain (kiadta de Petra az Atti della R. Accademia dei Lincei II. sor. III. köt. Roma [1877] 3. részében; újabb kiadásukat Zangemeister készíti elő). Ilyen viaszos lapokra egészen a 15. évszázig írtak. W. Wattenbach, Das Schriftwesen im Mittelalter. 3. kiadás. Leipzig, 1896. 51–89. ll.