Dokimasia

Athenaeben szokásos vizsgálat abból a czélból, hogy valakinek jogosultsága az államban vagy községben elfoglalandó bizonyos állásra vagy helyzetre kiderüljön. Szokásban volt a polgárok névjegyzékébe (lhxiapcicon grammateion) való felvétel alkalmával is; ekkor a vizsgálat tárgya a felveendőnek polgári leszármazása volt, s az ügyben előbb az (esküdt) községtagok (dhmotai), aztán a heliaea szavazata döntött. Aristot. ’AJ. pol. 42. Kiválóan fontos volt azonban a tisztviselők előleges vizsgálata, mely arra volt hivatva, hogy némileg csökkentse a democratiában elterjedt sorsolással járó veszedelmet. Ezt a d.-t kivétel nélkül minden tisztviselőnek ki kellett állania, a tisztújítás és a hivatalba lépés (Hecatombaeon 1) közötti időben. Helye a heliae törvényszéke volt. Csak két esetben volt kivételes az eljárás. A következő év tanácsának tagjait (bouleutai) a lelépő tanács vizsgálta meg, s kezdetben a döntés érvényes volt, később felebbezhető volt a törvényszékhez. Aristot. ’AJ. pol. 45. A kilencz archon pedig a 4. században kettős d.-t állott ki; az elsőt a tanács, a másodikat a törvényszék előtt (a tanácstól elutasítottak szintén felebbezhettek a törvényszékhez). Az összes többi tisztviselők d.-ja (mint az Aristoteles-féle ’AJhnaiwn politeia feltalálása óta végkép bebizonyúlt) csupán a heliaea előtt ment végbe. A jelölthöz a tanácstagok, vagy a törvényszék előtt a thesmotheták bizonyos kérdéseket intéztek (anacrinein), a melyek azonban nem annyira a jelölt képességeire, mint inkább jogosultságára vonatkoztak. Ehhez általában teljes polgári jog, bizonyos kor, a katonai- és adózó-kötelességek és a szülők iránt való gyermeki kötelességek teljesítése volt szükséges. De egyes hivatalok elnyerése külön feltételekhez is volt fűzve. A basileusnak törvényes első házasságban kellett élnie, a strategustól is törvényes házaséletet, s azonkivül Attica területén földbirtokot kívántak meg; Athene sáfárjainak (tamiai thV Jeou) az első vagyonosztályból valóknak kellett lenniök. Pontosabb leírását Aristoteles csak az archonok docimasia-jának adja (i. h. 55). Ezeknek harmadíziglen (a nagyatyáig és nagyanyáig, ec trigoniaV) polgári családból kellett származniok, megkérdezték tőlük, részt vettek-é a phratria védő istenségei, Apollo Patrous (’Apollwn PatrwoV) és Zeus ’ErceioV tiszteletében, továbbá, van-e családi sirboltjuk, és hol, tisztelik-e szüleiket, megfizették-e adóikat, eleget tettek-e katonai kötelezettségüknek? Vallomásait a jelöltnek tanúkkal kellett bizonyítania. Ha senkinek sem volt kifogása, a szavazás mindjárt megtörtént. De ha vádlója akadt, akkor először meghallgatták azt is, a védelmet is, és a szavazás csak aztán következett, a tanácsban kézfelemelés, a törvényszék előtt szavazóbárczák útján. Különben a vizsgálat (anacrisoV) nem szorítkozott csupán a törvényszabta kérdésekre, hanem a jelölt egész előéletére kiterjedt. Lys. 16, 9. 13, 10. Kedvező esetben megerősítették (dokimazein), ellenkező esetben visszautasították (apodocimazein) a jelöltet, s ekkor helyébe a pótjelölt (epilacwn, l. ’EpilaconteV) lépett. Példák: Lysias beszédei Euander és Philo ellen (mindkettő vádbeszéd), és Mantitheusért (védőbeszéd), mely mind a 3 tanácsbeli d.-ra vonatkozik. A szónokok d.-ra vonatkozólag l. ’Epaggelia (dokimasiaV) és ’EndeixeV alatt. – Irodalom (csak az újabb): Fränkel, Att. Geschwornengerichte Berlin, 1878, 28 skk. és Hermes, 13 (1878), 561 skk. (meghaladott álláspontú). Thalheim, Jahrb. für kl. Phil. 98 (1879), 601 skk. (szintén). Döntő: Aristoteles ’AJ. pol. 45. és 55 f. óta: Weinberger, die D. nach der ’AJ. pol., Wiener Studien 15 (1891), 1, 148–149. l. V. ö. Schäfer, Jahrb. für. kl. Phil. 97 (1878), 821 skk. Nálunk dr. Gyomlay, az attikai tisztviselők ellenőrzése stb. Egyet. Phil. Közl. 6 (1883), 678–694. lapon Aristot. tudósításától teljesen igazolt eredményre jutott.