Dolus

(gör. doloV), eredetileg vox media (azért: d. bonus v. malus); a Kr. e. 3. századtól ravaszságot jelent ugyan magában is, de a gondos jogi kifejezése még azután is sokáig d. malus. V. ö. Cic. off. 3, 15, 61. Sulpicius Rufus így határozza meg (Ulp. Dig. 4, 3, 1, 2): machinatio quaedam alterius decipiendi causa, cum aliud simulatur et aliud agitur. Később tágult a fogalma s bona fidesszel szemben mindazt magában foglalta, a mit a polgári tisztesség követelményeivel ellenkezik. Oblgiatióknál a dolus kártérítésre kötelezett. Bűnügyekben is fontos volt annak a megállapítása, hogy a tett rossz szándékból esett-e, hogy forog-e fönn dolus, vagy csak tévedésből (culpa) v. véletlenül (casu) történt; a szerint alakult a büntetés.