Duilii

Duillii (régi alakjai Duelius, Duellius), plebejus nemzetség. – 1. M. Duil., családi hagyományai szerint folyton az osztályok közti korlátok ledöntésén s a plebejusok jogainak növelésén fáradozott. Kr. e. 471-ben a lex Publilia mellett küzdött. Midőn a decemvirek a 3-ik évben (449) jogtalanul hatalmaskodtak, zsarnok módon viselkedtek és a patriciusok egy részében bízva a lemondást megtagadták, a plebs az ő indítványára vonult ismét a Mons Sacerre s érte el a senatusszal folytatott tárgyalásokban nemcsak a decemvirek letételét és megbüntetését, hanem jövő helyzetére vonatkozólag nagyszámú engedményt is. A tribunusok collegiuma, melynek D. volt a lelke, újra megkezdte működését, a consulatust szabad váalsztás útján betöltötték s így mindjárt Valerius és Horatius jutott a consulságra. Ezeknek s a plebs részéről különösen a józan gondolkozású és erélyes D. néptribunusnak működése a római alkotmányt helyes mederbe hozta, törvényeik mintegy magna chartájává lőnek a plebsnek. Midőn Appius Claudius és Oppius decemvirek öngyilkossággal menekültek a büntetés elől s a patriciusok további üldözésektől tartottak, ismét a körültekintő D. volt az, a ki a bűntársak megkegyelmezését indítványozta. Liv. 2, 58. 61. 3, 52 sk. 59. 64. Egy Duilius volt a decemvirek közt is. – 2. C. Duil., Kr. e. 260-ban consul. Midőn tehetetlen tiszttársát, Cn. Cornelius Scipiót (Asina) 17 hajójával együtt Lipara kikötőjében a carthagói Bogud elfogta, D. vette át a hajóhad vezérletét s Mylaenél nagy győzelmet aratott, úgy hogy az ó-világ legjobb hajósnépe 50 hajó elvesztése után kénytelen volt futásban keresni menedéket az italiai dilettans elől. Ezt D. a csáklyahidak alkalmazásával érte el. Minden hajó elején 24 lábnyi magas árboczot állíttatott fel s erre 36 láb hosszú, keskeny mozgó hidat erősíttetett úgy, hogy köteleken bármely irányban le- és felhúzható volt; midőn aztán a carthagóaiak 30 hajónyi előhada a rómaiak esetlen hajóit megtámadta, egyszerre lecsapódtak a rómaiak hidjai, megkötötték az ellenség hajóit s a födözetül szolgáló legionariusok átrohanva pilummal s karddal verték le az afrikai hajóslegénységet. Pol. 1, 20 skk. Eutorp. 2, 20. Zonar. 8, 10. Duilius volt az első, ki tengeren való győzelemért diadalmenetet tartott s ezenfelül élethossziglan ezt a kitüntetést kapta, hogy midőn estenden lakomákról hazament, fáklyavívő világíthatott előtte s egy fuvolás kisérhette. Cic. Cat. m. 13, 44. Liv. ep. 17. Flor. 2, 2. Val. Max. 3, 4. A forumon pedig a senatus D. győzelmének örök emlékére az elfogott hajók érczorrával diszített feliratos oszlopot (columna rostrata) állíttatott, melynek egy Tiberius vagy Claudius korából származó utánzata romjaiban ma is megvan; felirata gondosan követi a régies beszédet. V. ö. Ritschl, priscae latin. monum. XCV és opusc. IV p. 183. 240, úgyszintén Mommsen, CIL 1, 37.