Duumviri

duoviri. A lex Julia (Kr. e. 90.) következtében a köztársaság vége s a császárság kedzete felé a civitasszal fölruházott összes italiai községek körülbelül egyöntetű hatósági szervezetet kaptak. A főhatóság 4 személyből állt, a kik vagy két testületet alkottak kettenként, u. m. duoviri juri dicundo és duoviri aediles, vagy egy testületet, melyben az egyik kettő quatuorviri juri dicundo, a másik kettő pedig quatuorviri aedilese néven fordul elő; az előbbi szervezet inkább coloniákban, az utóbbi pedig municipiumokban szerepel. A (IV–V.) II-viri juri dicundo voltak a legfőbb tisztviselők, az úgynevezett magistratus, a kiknek a nevével jelölték az évet; a község választotta őket a polgárságból; kitüntető jeleik: praetexta s 2 lictor vesszőkkel. Hivataluk hasoníltott a római consulokéhoz, de legfőlebb csak gúnyból v. tréfásan nevezik őket consuloknak. Cic. Pis. 11, 24. pro dom. 23, 60. Ők gyakorolták a községben a legfőbb biráskodó jogot, ők ültek elől a tanácsban a községi gyűlésekben s ügyeltek föl az egész községi kormányzatra. A római lustrumos évre mindenkor (IV–V.) II-viri quinquennalest választottak helyettük, a kik egyéb teendőiken kívül megtartották a censust, a senatus lectiót s rendezték a pénzüzleteket. Jelentőségük a Kr. u. 2. század elejétől fogva csökkent, miután a császárok a községi kormányzat ellenőrzésére curatorokat neveztek ki, a kikből végre állandó tisztviselők lettek. A (IV–V) II-viri aediles amazokkal szemben collegae minores voltak s aedilisi teendőket végeztek.