Dynastes

dynastia, dunasthV, dunasteia. A régebbi nyelvhasználatban a görög írók, így pl. Herodotus is e szóval jelölték az idegen országok kisebb uralkodóit s az általok gyakorolt uralkodói hatalmat. A költői nyelv a szó etymologiai értelmében általánosította jelentését s a drámaírók nemcsak a földi, hanem az égi hatalmak jelölésére is használták. Aesch. Ag. 6. Soph. Ant. 608. Aristoteles azonban már csak egy meghatározott kormányforma, az elfajult oligarchia jelölésére használja e szókat. A dynastia nála (pol. 4, 5, 1) az oligarchiának az az alakja, otan arch mh o nomoV, all’ oi arconteV, s azt a helyet foglalja az oligarchia körében, mint a tyrannis a monarchiák közt, vagy az ochlocratia a democratikus kormányformák között. Különben a szónak ily értelemben vett használata már Aristoteles előtt is szokásban volt s Thucydidesnél is több ízben előfordúl. Ily értelemben mondja a thessaliabeliekről: ei uh dunasteia mallon h isonomia exrwnto (4, 78); a thebaeieknek a plataeabeliek ellen tartott beszédében pedig (Thuc. 3, 62, 2) a dunasteia oligwn andrwn, a mely kormányforma a perzsa háborúk idején Boeotiában állott fenn, szembe van állítva az oligarcia isonomoV-szal s az van róla megjegyezve, hogy e kormányforma ellenkezik a törvényekkel s legközelebb áll a tyrannishoz (eggutatw turannou). Ugyanily értelemben vannak összefoglalva Athenagoras beszédében (Thuc. 6, 38, 2) a turannidaV kai dunasteiaV adicouV kifejezések. E szerint a dunasteia a maga sajátos értelmében «kevesek» törvénytelen uralmát jelenti, megkülönböztetve egyfelől a turanniV-tól, másfelől az olegarcia isonmoV-tól. úgy hogy pl. a peloponnesusi háború végével Athenae kormányára állított «harminczak» is nem tyrannusoknak, hanem dynastáknak nevezhetők. V. ö. még Államformák.