’Ekichma

egyik legsajátszerűbb gépezete a görög színháznak, rendeltetése láthatóvá tenni a scena (schnh) mögött történteket, pl. ölést. Alakját nem ismerjük közelebbről, csak annyit tudunk, hogy egy mérsékelt magasságú s kerekeken járó fa színpad jött ki a háttér bármelyik ajtaján, melyet hirtelen kinyitottak és rajta láthatók voltak azon személyek, kiknek az illető jelenetben részük volt. Megjelenését rendesen a kar vagy valamely szereplő felkiáltása jelzi, egyik-másik személy el is hagyja s ott marad a logeio-on; méretei kétségkívül nem nagyok. Poll. 4, 19. 128. Aristoph. Acharn. 408. 434. 445. Thesmoph. 220. 235. 250. Kezelését tanúlságosan parodizálja Aristophanes Acharn. 404 sk. 477 sk. Thesmoph. 95. 265 (v. ö. Lovasok 1249), mely helyekből egyszersmind a gépezetnek előre és hátra való mozgását is láthatjuk. Alkalmazása a tragoediában igen gyakori volt, mint a scholiasták (Choëph. 973. Eumen. 64. Aias 346. Antig. 1293) tanusítják, úgyszintén sok drámában is biztosan felismerhető, így pl. Agam. 1372 sk. Electr. 1458 sk. Herc. fur. 1029. Hippolyt. 808. – Helytelen azon nézet, mely Verg. G. 3, 24-re és Sen. ep. 8-ra támaszkodva azt mondja, hogy a színfalak szétvonása tette volna láthatóvá a ház belsejét. Ép ily helytelen Neckel nézete (Das Ekkyklema, Friedländ. G. Progr. 1890), ki azt igyekezett bizonyítani, hogy «az izlés megromoltával középszerű tragikusok», Euripides és Agathon találmánya s Aeschylus és Sophocles nem ismerték vagy nem alkalmazták, holott Euripidesnél ritkábban fordul elő, mint amazoknál. E nézet, melynek semmi tudományos alapja nincs, csakhamar feledésbe megy, ha Dörpfeld magáévá nem teszi (Berl. phil. Wochenschr. 1890, 1434. 1537). Ő még radikálisabb és azt állítja, hogy az attikai tragoedia komolyságához teljesen méltatlan készülék és a szinészek a karral együtt a nyitott ajtón át látták vagy mutatták, hogy látják a ház belsejét. Ám legyen az eccuclhma primitiv műfogás, de létét feltétlenűl bizonyítják az idéztük class. helyek, scholiasták; az is bizonyos, hogy a nagy tragikusok pompásan értettek alkalmazásához s valóban fölséges jeleneteket értek el vele. Csodálatos dolog különben történeti kutatónak a saját izléséből kiindulva nevetségesség vádjával argumentálni, mert az, hogy e jelenetek máskép is színre hozhatók, közömbös valami. V. ö. Reinach, Dict. des Ant. s. v. Ekkyklema. Müller A., Bühnenalt. 142 sk. Navarre, Dionysos, 127 sk. Bethe, Prolegomena 100–129. l.