Agrippa

– 1. M. Vipsanius (Vipstanus) A., alacsony családból származott (Tac. An. 1, 3). Született 63 Kr. e. egy évben Octavianusszal. Mint kortársak együtt nevelkedtek Apolloniában, együtt voltak fegyvergyakorlatban. Nep. Att. 12, 1. Itt lepte meg őket Caesar meggyilkoltatásának a híre (44), mire mindketten Rómába mentek. Itt vállalkozott A. a vádló szerepére Caesar gyilkosa Cassius ellen 43-ban. Plut. Brut. 27. A perusiai ütközetben (41) kitünően vezérelt egy csapatot, mire praetor lett (40) s az apollói játékokat rendezte. Dio Cass. 48, 20. Mint Octavianus alvezére (propraetor) Galliában sikerrel békítette ki az aquitanusokat (38) s átkelve a Rajnán győzelmesen megverte a germanusokat. Dio Cass. 48, 49. Tac. ann. 12. Visszatérte után consul lett (37) s készült a tengeri harczra S. Pompejus ellen. Egy hajóhadat készített, a legénységet erre begyakorolta s a Bajae melletti kikötőt alkalmassá tette. Diod. Sic. 4, 22. Suet. Oct. 16. Dio Cass. 48, 49 k. Naulochusnál tengeri csatában döntőleg megverte (36) Pompejust, s ebben fényesen beváltak a tornyos hadihajók meg a tengeri kampó (harpa). App. b. c. 5, 118. Jutalma volt a tengerészeti koszorú (corona rostrata v. navalis). Hasonló szerencsével harczolt Octavianusszal Dalmatiában és Illyricumban (35–34). Visszatérve aedilis lett (33), és mint ilyen fényes új építményekkel gazdagította a fővárost, s a régieket díszesen átalakította. E működéséről tanuskodnak vízmedenczék, szökőkútak, csatornák, fürdők. Dio Cass. 49, 42 k. Az ő tanácsa és vezetése járult az actiumi győzelem megnyeréséhez és a római uralom biztosításához. Plut. Ant. 66. Vell. Pat. 2, 85. Dio Cass. 50, 11 k. 51, 1. Egyéb tengeri győzelmeit hirdetik Methone, Patrae, Corinthus városok és Leucadia szigete. Rómába térve (30) megnyerte Augustus unokahuga Marcella kezét és mint állami tisztviselő a consulságot és censorságot (28). Tacit. ann 1, 3. Plut. Ant. 87. Suet. Oct. 35. Dio Cass. 58, 1. Az egyeduralom pártolása szorosabb kötelékkel fűzte Maecenashoz is. Dio Cass. 52, 1 k. Suet. Oct. 28. Vell. Pat. 2, 79. Agrippa sógorával Marcellusszal meghasonolva, inkább kénytelenül mint önkényt elvállalta Syria helytartóságát (22), mely alatt Mytilénében (Lesbos) tartózkodott. Suet. Oct. 66. Dio Cass. 53, 32. Marcellus halála után elvált A. nejétől is, hogy nőül vehesse Juliát, Marcellus özvegyét. Ez úton szoros kötelékbe került a császári családdal, s e házasságból származó fiait, Gajust és Luciust Augustus fiaiul és utódjaiul fogadta (17). Tacit. ann. 1, 3. Suet. Oct. 64. Vell. Pat. 2, 96. Mint pontifex felügyelt a sibyllai könyvekre és vezette Augustusszal együtt az évszázadi játékokat. Tribunusi hatalma idejének lejártával ugyanezt még 5 évre kapta meg. Ezalatt ment Pannoniába egy lázadást csillapítani (13), de már a következő évben kénytelen volt betegen visszatérni, s meghalt Campaniában (12). Dio Cass. 54, 28. Plin. 7, 8. Liv. ep. 136. Augustus az ő holttetemét Rómába vitette, s fényesen eltemettette, maga mondván a gyászbeszédet. A. jeles volt mint hadvezér, kivált a tengeren; politikai jelességét mint Augustus tanácsadója tüntette ki, mint író a földrajzban remekelt, midőn Augustus az összes római birodalom felmérésével bízta meg. Ez egy nagy térkép szerkesztését eredményezte, melyet azonban csak Augustusnak sikerült befejeznie. Plin. 3, 17. Egyéb műveiből említik önéletrajzát, melyből csak nehány töredék maradt. Állandó emléket biztosítottak neki a római építményeken kívül Galliában Lugdunumból mint a tartomány központjából vezetett országútak, a Nemaususban épített vízvezeték és fürdők. A Pantheon építésével Rómában ő adta a rómaiaknak első a gondolatot egy műtárlat alkotásához. Minden főuri gondjai mellett a népről sem feledkezett meg. Ő ajándékozta és tette nyilvánossá a népnek Rómában kertjét s ezzel a fürdőket. Dio Cass. 54, 28. – 2. A. Postumus, az előbbinek és Julináak fia, született 12. Kr. e. atyja halála után. Dio Cass. 54. 29. Augustus, anyai nagyatyja, fiává fogadta Tiberiusszal együtt 4. Kr. után. Testi erejéhez járult neveletlenségből követelte Augustustól atyai részét, mostoha anyját pedig rosz bánással vádolta. Ezekért Augustus Planasia szigetére száműzte 7 Kr. u. Tac. ann. 1, 3. Vell. Pat. 2, 112. Dio Cass. 55, 32. Augustus itt meglátogatta s búcsuzáskor megsiratta, a mi csak féltékenységet gerjeszthetett úgy Liviában mint fiában Tiberiusban. Augustus halála után az őrség tisztje Planasiában felsőbb rendeletre megölte. Tac. ann. 1, 6. Suet. Tib. 22. – 3. Q. Haterius A., l. Haterius.