Elymais

’ElumaiV, az ószövetségi Elam, a perzsa öböltől Északra és a Tigris alsó folyásától Keletre fekvő vidéknek régi neve, mely a jelenlegi Perzsia Chusisztán nevű tartományának felel meg. Földjét a Kercha és Kerun, a régi Eulaeus és Choaspes folyók szelték át. Plin. h. n. 6, 28. 31. Lakói (Elymaei) földmíves és igen harczias nép voltak, kik kitünő íjászok hírében állottak. Liv. 35, 48. 37, 40. Fővárosuk Susa volt, melynek romjait Loftus födözte fel, legújabban pedig a franczia Dieulafoy kutatta át. Az elami nyelvnek csak csekély számú emléke maradt fenn azokban az égetett feliratos agyagtéglákban, melyeknek ékírása egyrészt világosan bizonyítja, hogy az elamiak az ékírást a babyloniaiaktól tanulták, másrészt pedig valószínűvé teszi, hogy nyelvükre és eredetükre nézve a szumero-akkadoknak rokonai. Elam történetéről csak igen hézagos adataink vannak. Annyi bizonyos, hogy E. teljesen független és önálló, Babyloniával és Assyriával egyenlő hatalmú ország volt, melyet ezen államok egyenrangú szomszédnak ismertek el. A legrégibb korban az elymaeusokkal mint hódítókkal találkozunk Babyloniában; később azon küzdelmekben, melyeket Babylonia függetlenségeért vívott Assyriával (13–8. sz. Kr. e.), a babyloniak oldalán harczolnak mint azok szövetségesei. Mikor a medusok és perzsák a scythák betörései következtében az időszámításunk előtti 7. században az északi hegyes vidékekről Délnyugat felé nyomultak elő, először az elami birodalomnak vetettek véget, mely állami önállóságának elvesztével Assyria- és Babyloniához hasonlóan a perzsa világbirodalomnak lett egyik tartománya. V. ö. verzeichnis der vorderasiatischen Altertümer, Berlin, 1889.