Encaustica

eccaustich (tecnh), a festészetnek egy különös módja, a mely az ókorban el volt terjedve, ma azonban ismeretlen, annyira, hogy eszközeiről és módszereiről valamint alkalmazásáról nagyon keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy a színek beégetése az eljárás kiegészítő része volt. A viaszszal kevert színeket egy kis lapátocskával (cestroV) kente a művész a fa- vagy elefántcsontlapra, s az így eléállított kép felületét égetéssel (izzó pálczácskával, rabdion) simította meg. Hosszadalmas munkával járt, ezért rendesen csak kisebb képek eléállítására használták. Pótolta a mai olajfestést. 1887-ben Aegyptusban a fajjúmi oázis egyik temetkező helyén több, a Kr. e. 2-ik századból származó arczképet találtak (az ú. n. Graf-féle képeket), a melyek közül egy nehány e. útján volt elkészítve, viaszfestékkel és ráégetéssel, fa- vagy fára ragasztott vászon alapon. A 2000 éves képek a színek élénkségét úgyszólván változatlanúl megtartották. – irodalom: Dononer,Über Technisches in der Malerei d. Alt. insbesond. in der E. München, 1885. A fajjúmi képekről Ebers, Antike Portraits, Leipzig, 1893.