Ágy.

– I. A görögöknél eunh. Legrégibb alakját, melyet lényegileg mindig megtartott, leírja Hom. Od. 23, 189 köv. Főrésze volt az állvány vagy váz (klinh), mely négy, egymásba eresztett fadorongból (enhlata t. i. xula) állott és négy lábon nyugodott. Gazdagabbak nemcsak drágább fanemeket vettek, hanem főleg az ágylábakat (minthogy csak ezek látszottak ki a terítők alól) aranynyal, ezüsttel, elefántcsonttal is diszítették. Fejtül eső végén támlája volt (anaklintron, epiklintron) egészen úgy, mint nálunk a chaise longue-nak; a váz oldalfái közé hevederek (tonoi) voltak feszítve; ezek tartották a matráczot (tuleion, knejallon), mely gyapjúval vagy puha növényrostokkal volt kitömve s vászonnal vagy bőrrel bevonva. A matráczot gyapjúruhákkal, szőnyegekkel terítették be, melyek egyúttal takarókul is szolgáltak, bár nagyobb hideg ellen külön takarókat (peristrwmata, epiblhmata, epibolaia, clainai stb.), vagy állatbőröket (kwdia, sisurai) is használtak; fejaljnak a matrácz módjára készült kerek vánkos (proskejalaion) szolgált (45. á.). Egészen így voltak felszerelve, csakhogy díszesebb kiállításuak, a társalgó termekben, ebédlőkben felállított pamlagok (klinai). Sokkal egyszerűbb volt a skimpouV vagy cameunh nevű ágy, melynek igen alacsony oldalai közé gyékény- vagy szalmafonadék volt illesztve. Szegény emberek, rabszolgák használták, kik különben gyakran a puszta földre terített állatbőrön vagy szalmán is elfeküdtek. – II. A rómaiaknál lectus,mely ágyul is, pamlagul is szolgált. Több faja volt, ú. m. a l. cubicularis alvásra és pihenésre; a l. lucubratiorus, melyen, minthogy íróasztalaik nem voltak, heverve szoktak írni s olvasni (Ov. Trist. 1, 11, 37; Sen. epist. 72) és a l. triclinaris, melyen az étkezésnél feküdtek. Szerkezetük lényegében ugyanaz és a fentebb leírt görög ágyhoz volt hasonló. Vagyonosabbaknál az ágy váza gyakran elefántcsonttal, békateknővel vegy nemes érczekkel volt kirakva (lecti eborati, testudinei, inargentati, inaurati) s művészi érczlábakon (fulcra) nyugodott. A ráfeszített hevedereken (fasciae, institae, lora) feküdt a matrácz (torus) és a vánkosok (culcita, cervical), melyek régebben szalmával, kákával (ulva), utóbb gyapjúval v. pehelylyel voltak megtömve. Plin. N. H. 8, 192. A matráczra terítőket (vestes stragulae) tettek, az egyiken feküdtek (stragulum), a másikkal takarództak (opertorium); az ágy előrészén pedig, a torustól egész a padlóig szőnyeg (toral, toralia) függött alá. Mindezek a szövetek a gazdagoknál bíborral voltak festve s drága himzésekkel diszítve. Hor. Sat. 2, 4, 84; Cic. Tusc. 5, 21, 61. A l. cubicularis alakja annyiban tért el a többitől, hogy nemcsak fejtül (meg lábtul), hanem a fal felőli oldalán is támlával (pluteus) volt ellátva (nyílt előrészének a neve sponda; Mart. 3, 91, 9); aztán legalább régebben, magasabb is volt úgy, hogy a felszálláshoz zsámoly v. lépcső (scabellum, scammum) kellett (46. á.).