Ephorus

’EjoroV, az aeolisi Cymében szül. 400-ban Kr. e. Tanítójának Isocratesnek tanácsára ő is valamint kortársa Theopompus a történetirásra adta magát. Strab. 13, 622. Cic. de or. 2, 13, 57. Ő volt az első, ki a görögök egyetemes történetét (istoriai coinwn praxewn) megirta; 30 könyvre osztott műve a Heraclidák visszatérésével mint első hiteles eseménynyel kezdődött és Perinthus ostormáig (340-ben) terjedt. A szent háborúról szóló utolsó könyvet sokan fiának Demophilusnak tulajdonítják. Diod. Sic. 16, 14. Athen. 6, 232 D. Az anyag összegyüjtésénél E. a legjobb forrásokból merített, nem hanyagolta el a föliratokat és költőket és előzőinek számos hibáit kiajvította. A mythikus kort szándékosan mellőzte a tárgyalásából; annál nagyobb fontosságot tulajdonított a földrajznak, melyet teljesen elválasztott a történeti adatoktól. Irályára fölötte nagy gondot fordított. Diodorus, Strabo, Trogus Pompejus, Plutarchus és Pausanias főleg Ephorusból merítettek. Az egyetemes történetet folytatták és kiegészítették az alexandriai korszak történetírói. Töred. l. Marx, 1815 és Müller, fr. hist. Graec. 1, 234–277. V. ö. Scymnus, 1.