Epigenes

’EpigenhV. – 1. Sicyoni mythikus költő, a ki költeményeiben a Dionysus-cultus körén túllépve az argosi heros Adrastus szenvedéseit hozta szinre, kit Amphiaraus elűzött volt, s ezzel az ouden proV Dionuson közmondást idézte elő (Zenod. 5, 4. Suidas és Phot. s. v.); a Clisthenes tyrannus igája alatt nyögő sicyoni népnek ugyanis nagyon tetszett a népies anyag, mert a költő symbolice az ő helyzetére utalt s e miatt a tyrannus elrendelte a Dionysus mythusához való ragaszkodást. Suidas tőle és Thespistől keltezi a tragoedia keletkezését s ugyancsak Themistius is (or. 24, p. 406 Dind.) a sicyoniakat mondja a tragoedia feltalálóinak. Egyébként nem ismerjük. – 2. Az attikai közép vígjáték egyik költője, Antiphanes kortársa, kinek darabjaiból 5 czím s néhány jelentéktelen töredék maradt ránk; ennek következtében sem korát pontosan meg nem határozhatjuk, sem itéletet nem alkothatunk róla. Meineke, fragm. com. Graec. 3, 537 skk. (kisebb kiad. 2, 773). Kock, com. Att. fragm. 2, 416 skk. – 3. Criton fia és Socrates tanítványa. Diog. 2, 121. – 4. Az athenaei Antiphon fia, szintén Socrates tanítványa. Xen. mem. 3, 12, 1. – 5. Rhodusi, a földmívelésről s általában a mezei gazdaságról írt egy, most már elveszett művet, melyet azonban Varro (r. r. 1, 1, 8), Columella és különösen Plinius (h. n. index lib. 8. 10. 14. 15. 17) forrásaik közt említenek. – 6. Byzantiumi, Gnomonicus melléknévvel, csillagász, kinek munkái elvesztek, de Plinius (7, 5, 56 skk.) és Seneca (quaest. nat. 7, 3. 6) mint tekintélyes írót említik s ez utóbbi az említett helyen közöl is tőle egyet-mást a cometákról, melyekből láthatjuk, hogy ismereteit a chaldaeusoktól nyerte.