Epona

(a celta epo = ló szótól), gallus eredetű római istenség, mely aránylag későn jut érvényre (az írók közül Juvenalis említi legelőször). Védőasszonya volt a lótenyésztésnek és patronája a kocsisoknak, öszvérhajcsároknak és lovászoknak. A rája vonatkozó feliratoknak és szoborműveknek nagy része a szorosan vett Italián kívül a tartományokban, különösen a romanizált provinciákban vetődött fel (Gallia, Germania és a dunamenti provinciák, kivált Pannonia). Az istállókban képeit alkalmazták, azonkívül italáldozatokat és sertéseket ajánlottak fel neki. A talált képeken mint kellemes külsejű fiatal nő jelenik meg, körülvéve csikóktól (lovaktól és öszvérektől), melyek neki hizelkednek, vagy pedig lóháton ülő nő alakjában. V. ö. Hartung, Religion der Römer, 2, 154 skk. Preller, Römische Mythologie, 2³, 227 skk. Peter, Roscher Lexikonában s. v. továbbá tárgyánál fogva Cattaneo, Equejade, Monumento antico di bronzo del Msueo Naz. Ungharese, considerato ne suoi rapporti coll’ antichità figurata (Milano, 1819). – Az idegen Epona mellett a régi italiai Bubonának mint a baromtenyésztés istennőjének tisztelete állandóan megmaradt.