TARTALOME

Erechtheum

to ’ErecJeion, Athanea legősibb szentélye, melyről már Homerus tesz említést (Il. 2, 547–49); az Acropolis é-i szélén, azon a helyen, a hol az istnennő Posidonnal Attica birtokáért versenyzett. Az általa ültetett olajfa ott állott az E. nyugati oldala mellett, míg a vesztes Posidon fakasztotta sós forrás nyoma szintén látható volt a templomban. Hivatalos neve o newV o em polei en w to arcaion agalma. CIA I 322. A perzsa háborúk romba döntötték; Pericles halála után Philocles újra fölépítette, azonban csak kevéssel a 92. ol. 4. éve után (= 409) készült el teljesen. A középkorban keresztény templommá, majd háremmé alakították át, sőt lőszertárul is szolgált. Az Acropolis valamennyi épülete közül aránylag a legjobb karban maradt fönn (296. á., reconstruált képét mutatja a 297. ábra). A több istennek szentelt templom legszebb, egyúttal pedig legcomplicáltabb példája. Egyenetlen talajon épült, Keletről 12 lépcső szolgál le az északi csarnokhoz, mert ez, valamint a déli csarnok is 3 m-rel mélyebben fekszik. Az attikai-ion stilus remeke, alaprajza (298. á.) négyszögletű (20×11,2 m.), keleti bejáróját 6 gyönyörű oszlop által alkotott előcsarnok képezi, Nyugaton fal zárja be 4 féloszloppal, melyek közt 3 ablak volt. E falhoz csatlakozik É. felé egy pompás előcsarnok (c), melyet a homlokzatban álló 4 és oldalt álló 1–1 oszlop képez; ez oszlopok még szebbek mint a keleti csarnokéi (l. a 198–200. á.). A csarnokbeli művészi diszítésű ajtó (d) vezet a templomba. A szentélyzáró fal déli oldalához erkélyszerű csarnok (e) pült, melynek tetejét az északi csarnokhoz hasonló elrendezéssel 6 oszlophelyettesítő nőalak (l. Caryatides) tartja. Az E. belső elrendezése Pausanias (1, 26, 5) kissé homályos leírása után vita tárgyát képezi, valószínüleg a keleti bejáró mellett levő cella (a) volt ’AJhnh PoliaV-nak szentelve, az istennőnek fából készült ősi szobrával és Callimachus híres aranylámpájával, melyben az olajat évenként csak egyszer kellett megújítani; az erre következő második cellában (b) volt ’ErecJeuV oltára, melyben Posidonnak is áldoztak, azonkívül Butes és Hephaestus oltára, nyugati fala mellett volt Pandrosus nymphának szentélye, a Pandroseum. Az oromfalnak nem volt szobordísze, a főépület és az északi csarnok fríze azonban domborművekel volt diszítve, melyek erősen megrongálva részben ránk is maradtak és melyeknek árát egy fönmaradt érdekes számlából (CIA I 324) ismerjük. – Irodalom: W. Inwood, The E. at Athens, London, 1827. u. az németül bővítve Quasttól Berlin, 1840. Julius, Über das E., München, 1878. An. Choisy, L’É. Paris, 1884.

L. N.

296. Az Erechtheum romjai (Athenae).

296. Az Erechtheum romjai (Athenae).

297. Az Erechtheum reconstruált képe.

297. Az Erechtheum reconstruált képe.

298. Az Erechtheum alaprajza

298. Az Erechtheum alaprajza