Eris

’EriV, Discordia, az egyenetlenségnek, czivódásnak és veszekedésnek istenasszonya, Ares testvére és társa, a ki «eleinte kicsinyke, de aztán fejével az eget veri, míg lábával a földön jár». Hom. Il. 4, 440 skk. Vérszomjas dühe soha és semmiképen ki nem elégíthető; a harcz tömegében, a vérontásnak közepette még akkor is élvezettel időzik, mikor a többi istenek rég megelégelték az öldöklést. Körülötte vannak: Alce és Ioce, Cydoemus és Khr. Il. 5, 518. 740. 11, 3. 73. 18, 535. 20,48. A mythologia nemzedékrendjében anyja az Éjjel (Nyx); szülöttei az összes bajok, jelesül: Ponus (fáradság), Lethe (feledés), Limus (éhhalál), Ate (balsors), Horcus (hamis eskü). Az isteneket is összeveszíti, sőt álnok cseleivel (E. almája!) a trójai háborúnak közvetett okozójává lesz. Ezen gonosz E. mellett van azonban egy jóindulatú is, a nemes vetélkedésnek megtestesítője. Hes. op. et. d. 11 skk. Mint ilyen a képzőművészet Herculesnek ismert próbaválasztása alkalmával őt állítja szembe Ethisszel, a gyönyörrel (pl. a firenzei Gherardesca-gyűjteménynek egy etruskus tükör díszén Gerhardnál Etrusk. Spiegel, 3, 153; 164. tábla). Ezen és más képeken E. szárnyasan jelenik meg. – A római nép mythologiájában a syncretismus kora E.-szel azonosította (az etruskus eredetű) Discordiát, a ki Nox és Erebus leánya, rokonaival (álom, éhség, halál) az Orcus előcsarnokában lakik; haj helyett kigyó van a fején, s ezeket a kigyókat véres párta szorítja össze. L. Wieseler, a göttingai tud. társ. évkönyveiben. 1885.